Öt perc

    Forrás: Pexels

    Vajon kinek mi jut eszébe az öt percről? Van akinek az, hogy „valakire rájött az ötperc.” De simán lehet egy ötperces fájás :-D, öt perc az órán vagy egy ötperces tojás is. Gondolom mindenkinek más. Az „én ön percem” definiálását az alábbi történetem segít megérteni. Elmesélem 😊.

    Azzal kezdődött, hogy ki kellett nyitnom egy ajtót, ahol megpillantottam egy rejtett kart. Meghúztam. Nem ment könnyen, és mivel nem éreztem nagy ellenállást, így vártam. Nyugodtan konstatáltam, hogy tényleg nem történik semmi. Még egyszer meghúztam a kart, hallottam egy pattanást. A tekintetemmel egyenes vonalban vettem észre a horizonton, hogy kiemelkedett valami a síkból.

    Mintha a NASA űrközpontjában lennék!

    Megnéztem. Tényleg működik. Ezek nem vicceltek. Már mások is mondták, hogy érdemes ezt kipróbálni.  

    Nos, találtam egy rést, amit, hogy jobban szemügyre tudjak venni, hát leguggoltam. Az volt a célom, hogy mindenáron feltárjam, mi is van a rés mögött, hiszen fura vagy sem, de a további boldogulásom múlhat rajta. Gumikesztyűt húztam, nehogy nyomot hagyjak magam után. Megláttam egy újabb kampót a sötétben, majd a mutatóujjamat használva elkezdtem oldalra fordítani. Tisztára mint egy James Bond filmben. Többször próbálkozásra egyszer csak engedett…..

    …kitágult a horizont!

    A rendszer áthatolhatatlanságát csodálattal néztem, éreztem ahogy átjár a 007-es érzés. Elkezdtem lépésről-lépésre szemügyre venni a rendszer darabjait. Megörültem, amikor találtam egy darabka eszköznek tűnő tárgyat, ami tökéletesen segített abban, hogy a feltárt területet még jobban szemügyre tudjam venni.

    Azt hiszem ekkor kezdtem el először oldalra tekinteni. Meglepődve láttam, hogy figyelnek….. többen is. Gondoltam hol zavar az engem, semmi törvénytelen nincs abban amit csinálok. Végülis James Bond is akciózott fényes nappal, nem? Miért baj az, ha az ember kíváncsi? Soha senki nem mondta, hogy nőként nem foglalkozhatok ezzel, bárhol is legyek a világban! Közben éreztem az idő rohanó lépteit. Sietnem kellett. Miután a szempárok sokasága sem zökkentett ki a komfortzónámból, így újra az elém táruló rendszerrel kezdtem el foglalkozni. Kisvártatva megtaláltam amit kerestem. Teljes erőből (ujjfehéredésig) elfordítottam egy menetes részt, amit utána lassan, óvatosan tettem le a földre. De tényleg óvatosan, nehogy valami nyomot hagyjak magam után. Majd letekertem a nálam lévő műanyag doboz tetejét és egy ún. nedves közeg biztosításával járultam hozzá ahhoz, ami talán segíthet az életem hátralévő részének boldogulásában.

    Ezt kerestem! Küldetés teljesítve.

    Miután jól végeztem dolgom, elégedetten tekertem vissza a menetes részt. Diadalittasan szüntettem meg a feltárást, majd a kis rést is. Egy kattanás és újra a régi értelmezésben láttam mindent. Majd levettem a gumikesztyűt és a nyomokat rohamos gyorsasággal eltüntettem.

    Nemhiába! Volt értelme annyit tanulnom, volt értelme egyszer-egyszer megnézni, hogy más hogyan csinálja. Hurrá világháló adta tudás :D. Gondolatban megveregettem a vállamat bátorságomért és a talpraesettségemért.

    Ebből az öntömjénezésből hirtelenjében az a tény zökkentett ki, hogy komoly kérdőjelek érkeztek a körülöttem álló emberek vizslató tekintetéből. Nem értettem. Tényleg nem. Miért fura az, hogy egy nő egy barkácsáruház parkolójában olajat önt az autójába? 😀  Na hát így jutott nekem öt perc hírnév 😊, ami még azelőtt soha nem adatott meg 😊. Dóri vagyok, 007-es vagyok, híres vagyok :-D.

    Ha öt percre is, de az :-D.


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Somhegyi Dóri: Időmérő

    Máramarosi Gréta: Életteret, de kinek?

    Somhegyi Dóri: Kispesti NCIS

    Balassa Rozi: Hol szúrtam el?

    Somhegyi Dóri: Szösz

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: május 2019