Kispesti NCIS

    Forrás: Unsplash

    Egy délelőtt lassan, megfontoltan indexeltem le a főútról, majd megálltam. Láttam, ahogy egy baseball sapkás, középkorú férfi tetű lassúsággal veszi kezébe a pisztolyt. Ezt semmivel nem lehetett összetéveszteni, egyértelműen pisztoly volt. Azt is láttam, hogy remeg a keze. Nekitámaszkodott az autójának, majd kezében a pisztollyal, majdnem megtette azt, ami szándékában állt, de valamiért nem találta a célt. Sem elsőre, sem másodszorra. Meglepően rám nézett, tudta, hogy az autóban ülök. Újra fókuszált, próbálta bemérni a célpontot.

    Nem akartam odanézni,

    bár egyáltalán nem ijedtem meg tőle. Meglepő. Ha meg akarja tenni, hát tegye, de nem leszek cinkos semmiben. A pillanat töredéke számára kismiska volt….már ami a gyorsaságát jellemezte.

    Mindez már időközben más embereknek is feltűnt. Tétova mozdulatokat követően bemérte a célpontját és meghúzta a ravaszt.

    Nyeltem egy nagyot.

    Fura, de végül a megkönnyebbülés érzése lett úrrá rajtam. Végre vége. Miközben végzett a ravasz meghúzásával, diadalittasan nézett körbe, nem szedte le az ujját a ravaszról. Ott tartotta. Hosszú perceknek tűnő idő alatt arra gondoltam, hogy beszaladok a közeli boltba egy hajfestékért. Miért kell lajhár tempóba kapcsolni? Ha valaki elhatározza, hogy egyszer az életben pisztollyal lesz dolga, akkor azt tegye már határozottan, nem? Éppen eme gondolatömleny közepén tartottam, amikor hirtelen levette ujját a ravaszról és mint aki jól végezte dolgát letette a pisztolyt. Majd sarkon fordult és eltűnt.

    Hosszú percek után egyszer csak újra megjelent. Körülnézett, beült az autójába, helyesebben csak beült volna, mert valószínűleg lumbágó kínozta. Így végignéztem, most már tényleg holt lelki nyugalommal, ahogy bearaszol farral az autójába. Majd adtam még neki két percet, hogy elinduljon, de ez sem volt elég. Most már tényleg megsajnáltam….se pisztolyt nem tud kezelni, sem az autójába beülni. Szinte már drukkoltam neki, hogy villanjon fel a helyzetjelző lámpa és induljon útnak.

    Egyszer csak fény gyúlt, és ugyanolyan lassan, mint ahogy a pisztolyt is kezelte, elhajtott. Ekkor ráadtam a gyújtást, majd beálltam és leemeltem ugyanazt a pisztolyt…….. hogy végre tudjak tankolni.

     


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Somhegyi Dóri: Szösz

    Balassa Rozi: Hahó divat?!

    Somhegyi Dóri: Aha, múlt héten én is kinéztem….

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: július 2018