Életteret, de kinek?

    Forrás: NLCafé

    Évekkel ezelőtt egy Budapesten található indiai üzletben jártam, a ruhák és a bútorok közt sétálva észrevettem, egy fából készült kis szekrényen a szú bogarak nyomait. Azt a nagyon finom porrá rágott fát, amit a falatozásuk után maguk után hagynak.  Mivel az üzletben sok fából készült áru is volt, azonnal jeleztem az eladónak -aki valószínű egyben a tulajdonos is volt -, hogy a készletét nagy veszély fenyegeti. A hölgy készségesen megnézte riadalmam okát, majd elmosolyodott. Udvariasan megköszönte figyelmességemet és az alábbi mondat hagyta el a száját:

    „Majd megpróbálunk velük békében élni.„

    Én először megdöbbentem, majd hirtelen eszembe jutott, hiszen az ő kultúrájukban hisznek a reinkarnációban. Hogy őszinte legyek egy kicsit irigykedtem is, hogy milyen lelki békével kezeli ezt a helyzetet.  Azóta is többször eszembe jutott ez a jelenet. Főleg akkor, amikor a kertemet ellepő poloskákkal hadakoztam, aztán akkor is, amikor éjszakánként a szúnyogoktól nem tudtam aludni. Ennek következtében előfordult az is, hogy 3 héten keresztül borogattam a pókcsípéstől duplájára dagadt bokámat.

    Be kellett látnom, hogy bármennyire erőlködöm, az én nyugati kultúrán nevelkedett agyam nem tud barátságot kötni ezekkel az élőlényekkel.

    Gondoltam nem baj, alapvetően állatszerető ember vagyok, ha ők nem bántanak engemet, én sem bántom őket.  Szóval nem változott meg a világnézetem.

    Viszont az utóbbi időben egyre gyakrabban hangzik szakértők, zöldek és nem zöldek szájából az alábbi mondat: „Mi emberek betolakodók vagyunk, elvesszük az állatok életterét, nem törődünk azzal, hogy az unokáinknak is legyen élhető környezetük, de különösen az állatokkal vagyunk igazságtalanok és intoleránsak.”

    A minap a tévében egy bogár szakértő, arról beszélt, hogy sok új bogárfaj jelent meg Európában, így hazánkban is. Ennek egyik oka, hogy a külföldről behozott élelmiszerek gyümölcsök zöldségek, időnként nem megfelelő tisztaságúak „bogárilag”. Szóval van már Harlekin katica, ami elpusztítja a mi kedves hétpettyeseinket, van poloska, ami megeszi előlünk a gyümölcseinket, tönkre teszi a növényeinket. A legnagyobb baj azonban az, hogy ezeknek a kis kellemetlen jövevényeknek nincs természetes ellenségük. Nincs az a rigó, veréb, fecske, aki ezeket a kellemetlen büdös rovarokat megenné. A riportban arról sajnos nem esett szó, hogy mi szerencsétlen emberek, vagy akár csak én, hogyan tudnék védekezni ellenük. Ja, valószínű azért nem, mert nincs az a vegyszer, ami ezeket az átkokat kipusztítaná. Én az elmúlt két évben mindent kipróbáltam, de ezek a dögök csak nevetnek rajtam, ha egyáltalán tudnak nevetni.

    Visszatérve a szakértőre, megmondom őszintén kicsit kiakasztott. Az egyik dolog, hogy nagy büszkén újságolta, hogy nálunk az első Harlekin katicát ő fedezte fel.

    Szemmel láthatóan erre a felfedezésére gondolva, mind a mai napig az elégedettség érzése tölti el.

    Az interjú nem szólt arról, hogy mit csinált vele, de gondolom, velem ellentétben biztos nem tört az életére, így aztán tömegesen van már ilyen kártékony rovarunk, mondhatnám e téren nagyhatalom lettünk.

    Az első büdös Mariska néven elhíresült poloska felfedezőjéről nem esett szó, de biztos ő is disszertációt írt erről.

    A másik mondata a szakértő úrnak az volt és ezzel verte ki nálam a biztosítékot teljesen, hogy mi emberek nem vagyunk elég befogadóak és elfogadóak ezekkel a bogarakkal szemben.

    Ergo már megint velünk, emberekkel van a baj

    és nem is azzal az emberrel, aki nem megfelelő minőségű és tisztaságú gyümölcsöt, zöldséget hoz be az országba, nem azzal a turistával, aki nem gondol arra, hogy az általa becsempészett növényeken bogarak is lehetnek. Nem! Velünk van a baj, akik szeretnének békében és főleg poloska és csípős katica nélkül élni….

    Ez volt az a pont, ahol szabad utat engedtem indulataimnak, elegem lett az általános alany használatából és a felelősség áthárításából is. Igen, mert a mondatok mögött leginkább ez húzódik meg.

    Nem tudjuk, vagy nem akarjuk megnevezni a felelősöket.

    Miért mindig én csinálom rosszul a dolgokat, miért van az, hogy mindenki azt bizonygatja, hogy nem vagyok toleráns, hogy elfoglalom más élőlények életterét. Mi van az én életteremmel???? Hogy veszi a bátorságot az a vadásztársasági elnök, aki engem von kérdőre, illetve próbál felelőssé tenni, mert a területén élő szarvasok és őzek túlszaporodtak és lakott területen nekünk jön, halálra rémítve a kocsiban ülő unokáimat, összetöri a kocsinkat, hogy a városokban kivágjuk a fákat, igen ez mind igaz, de könyörgöm, nem úgy általában, nem én vagy a barátaim.

    Talán nevén kellene nevezni azokat, akik engedélyezik, hogy fákat vágjanak ki, akik nem tesznek semmit azért, hogy a szarvasok és egyéb vadak ne mehessenek fel a főutakra. Akik nem gondoskodnak arról, hogy a szemetet elszállítsák. Én igyekszem védeni a környezetemet, nem szemetelek, szelektíven gyűjtöm a szemetet, az erdőben és a vízparton nem hagyom ott a műanyag hulladékot, sőt ha lehet, nem használok műanyag zacskókat sem, de ezeket az undorító és számomra kártékony rovarokat nem fogom szeretni és toleráns se leszek velük. Szóval nem tudom kinek kell szólni, de én most itt kijelentem,

    sőt követelem, hogy igenis foglalkozzanak az én életteremmel,

    biztosítsák számomra, azt az egészséges légkört, amire egy embernek van szüksége. Ha ezt megkapom, lehet, hogy néhány környezetemben élő poloskával toleránsabb leszek….. de csak akkor!!!!!


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Elég.

    Balassa Rozi: Van sapkád, nincs sapkád??

    Imre Lili: Minták

    • Category:
    • Client: Máramarosi Gréta
    • When: július 2018