Türelem

    Forrás: Unsplash

    A türelem szerintem ostobaság. De Türelem kérlek, vitatkozz velem!!! Szeretném!!!!!

    Tudjátok mi kell a türelemhez? Az, hogy elhidd az állandóság illúzióját, hogy lubickolj a „van még időm” tudatban.

    Tudod mit Türelem? Itt van tőlem egy kihívás:

    kapsz 10 napot, hogy élj!

    Ekkor is türelmes tudsz maradni? Most biztosan csöndben gondolkodsz, hogy mit is kellene tenned a hátralevő időben? Tanult nyugalommal várod majd, hogy a sors eléd gördítse a lehetőségeidet? Vajon csendesen üldögélnél továbbra is az „így sem olyan rossz” felfogásodban, szomorú, szürke jelenedet tekintve? Vagy rajta kapnál minden maradék lehetőségen, hogy még egy picit boldog lehess?

    Tudod mit?! Emeljük a tétet!…

    A 10. nap végén kapsz még pont 3 percet.

    3 percet, hogy elszámolj magaddal az utolsó 10 napodról. Kapsz egy tükröt is, ahol mindvégig a saját szemedbe kell nézned és  el kell, hogy mondjad, hogyan alakult életed utolsó 10 napja. Mert lehet, hogy ez a helyzet, bármily teátrálisan hangzik is.

    Szerinted, mennyi időd van még hátra?

    Biztosan így gondolod? Mert ha megállsz és beleéled magad a dologba, a kép rémisztővé válik.

    Mostanra már kapisgálod? Vizsgáld meg, most mit gondolsz a türelemről! Tudsz-e továbbra is nyugton „ülni”, nézni, ahogy a legnagyobb ajándék, amit kaptál, tovatűnik? Továbbra is tudod-e nyugodt letargiával szemlélni szürke kis életed, társadalmilag jól megszerkesztett indokok mögé bújva? Továbbra is megrémülsz a gondolatoktól, melyek az arcodba vágják a szánalmas realitást, hogy

    a változás kulcsa mindvégig a kezedben volt?

    Látod is a problémát, és mégsem teszel semmit. Mert türelmes vagy. Mert türelmesnek kell lenni, még akkor is, ha látod a megoldásokat. Idomulnunk kell mások felfogási sebességéhez, és csöndben tűrni a lassúságukat, miközben elherdáljuk az időnket. A legnagyobb ajándékot, amit kaptunk, és amit adni tudunk, annak, akit arra érdemesnek találunk.

    A keresztény kultúra egyik legnagyobb trükkje volt türelemre inteni a szerencsétlen sorsú embereket. Légy türelmes, éld a rád szabott életet, maradj nyugton, fizesd a tizedet, és ha meghaltál, akkor majd üdvözülsz. De ne öld meg magad, mert akkor elkárhozol! És a kör bezárult. A szerencsétlen tanulatlan, az akkori normák alapján szocializált, nehéz sorsú jobbágy röghöz kötve túrta egész életében a földet, csöndben várva a halált, és az ígért megváltást, attól a pokoltól, amit rá szabtak.

    Az idő könyörtelenül halad, se nem jó, se nem rossz. Közömbös. Nem érdekli, hogy kihasználod-e, ami neked jutott. Végül mind ugyanott végezzük.

    De nekem fontos az utolsó 3 perc.

    A vallások a legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy elhitetik, hogy a lelkünk halhatatlan, így az időnk végtelen vagy beláthatatlan. Az idő végtelen, de nem a miénk. A ránk szabott, élet nevű pillanat egyszeri és megismételhetetlen, de rettegő egónk nem hajlandó szembenézni ezzel a ténnyel. Egyszer csak megszűnünk létezni, újra csak anyag és energia leszünk, és ha szerencsénk lesz, nem kell elszámolnunk önmagunkkal, abban a bizonyos utolsó 3 percben. Ha nincs ekkora szerencsénk, akkor majd csak ott ülünk a „tükör” előtt, és

    gyászoljuk mindazt, amit nem tettünk meg,

    mert azt hittük, van még időnk, mert vártunk másokra, türelmesen.

    Hát én ezt gondolom a türelemről. Félelmeink, ostobaságaink intenek minket türelemre, ami furcsa mód az erény fényében tetszeleg.

    Én nem vagyok türelmes, és igyekszem mindent megtenni, hogy ne kelljen annak lennem. Nem akarok hinni a fülemben lévő suttogásnak! Inkább formálom a világomat, hogy egyszer azt mondhassam:

    „Na ez fasza volt!”


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Máramarosi Gréta: Egy házasság állomásai

    Balassa Rozi: Egyik legfontosabb erényünk…

     

    Csipak Szofi: Egyszerű a boldogság?

     

UA-26210419-2