Egyszerű a boldogság?

    Forrás: Pickjumbo

    Forrás: Pickjumbo

    A boldogság témáját szinte már minden író feldolgozta. Megannyi cikket és könyvet olvashatunk arról, hogy milyen módon mosolyodhatunk el önkéntelenül. Na és persze arról, hogy mi a kulcs a boldogsághoz. Ezek persze nem mindig segítenek. Hiszem, hogy a boldogságot először magunkban kell megkeresni, ami által vidámak és jókedvűek lehetünk.

    Gondoljunk csak bele. Rengeteg „recept” van a boldogsághoz, ami normális esetben segíthetne nekünk, ám nem mindig fogadjuk el. Miért is? Mert a legtöbb ember egyedül akarja megoldani a problémákat vagy csak egyszerűen cikinek tartják mások segítségét kérni, mondván : ”Majd megoldom egyedül, ez az én bajom és az én életem” . Persze. Érhető. Egy szakítás vagy tragédia, esetleg más szomorú dolog után legtöbben még a boldogság fogalmát is elfelejtik, agyuk legalsó bugyrában helyezik el azt.

    Ilyen formán magukban keresik a hibát, magukat okolják a történtekért, míg végül felemészti őket a bánat és így minden jótól megfosztják magukat. Ilyenkor persze az tűnhet a legjobb megoldásnak, ha elfelejtik a problémákat és nem foglalkoznak vele, mondván: „egyszer majd úgy is jobb lesz”, de ez még csak fokozza a fájdalmat később. Sőt! Előidézi a rossz emlékeket, majd újra és újra szomorúak lesznek. A problémákkal igenis foglalkozni kell és megoldani őket!!! Nem hiszem, hogy attól gyengébb az ember, ha segítséget kér!

    Tudom, mert átéltem: egy tragédia után keletkezett űrt nagyon nehéz betölteni! Az űrt megszüntetni hosszú időbe kerül, amihez hatalmas akaraterő szükséges! Ugyanúgy, mint betegség esetén, hisz jobb arra gondolni, hogy a betegség egy szörnyű gaz a csodálatos kertünkben, és ahhoz, hogy újra gyönyörködhessünk benne, ki kell irtani….

    Ezekben az esetekben hatalmas segítséget jelenthet mások közelsége vagy szimpla jelenléte. Szívesen kiírnám az iskolám falára: SOHASEM SZABAD FELADNI! hiszen valaminek a vége jelentheti egy új dolog kezdetét. De ehhez el kell rendezni a gondolatainkat, átgondolni mindent, ami velünk kapcsolatos, mert csak így leszünk képesek felkelni és mosolyogva tovább lépni.

    Ahhoz, hogy ezen az úton elérjük célunkat, sok emberrel fogunk találkozni, köztük azokkal is, akik számunkra nagyon fontosak…. és ők lesznek azok, akik átlendítenek az akadályainkon, akik erőt adnak nekünk.

    Amúgy gondoljunk bele! Ha mindenki csak magát okolná és félne segítséget kérni, akkor mi lenne a világban? Nem lenne barátság, szerelem és boldog pillanatok.

    Tudom….. sokak számára a boldogság egyáltalán nem fontos és feleslegesnek vélt dolog, hiszen megvannak nélküle is… legalábbis ezt gondolják. Végülis igazuk van, nem? Milyen lenne mindig mélabúsnak lenni, érzelmek nélkül élni, kifejezéstelenül mosolyogni? Borzasztó! Gondoljunk bele; nem is olyan nehéz mosolyogni vagy legalább egy kicsit boldognak lenni és egy pillanatra elfelejteni a problémainkat.

    Példának okáért a napokban nem igazán voltam jó passzban és egy 5 perces esemény miatt mégis elmosolyodtam és megfeledkeztem a problémáimról. Ez nem volt más, minthogy egy aprócska cica, aki a lábamhoz dörgölőzött. A mosolyt pedig a cica neve rajzolta az arcomra. A cicát egy számomra fontos személy nevén szólította a gazdája. Nem tűnik nagy dolognak, de mégis…. ilyen apróság is elég ahhoz, hogy néhány percre gondtalannak érezzük az életünket. Valakinek még egy szimpla „KÖSZÖNÖM!” is sokat jelent. Tényleg nem kell sokat tennünk. Elég, ha a környezetünkben szétnézünk.

    Cselekedjünk jól és jót másokkal szemben! Mert ezt az életben visszakapjuk, nem lehet tudni mikor… de egyszer biztosan! Nincs is szebb annál, ha ok nélkül mosolyog az ember és közben azt érzi, hogy semmi problémája nincs. Ehhez a legfontosabb dolog az életben az, hogy tanuljunk a hibáinkból és tanuljunk meg küzdeni! Célom, hogy lehetőség szerint mindent a saját elképzeléseim szerint tegyek és végül gondtalanul éljek és mosolyogva csak annyit mondhassak:” Egyszerűen boldog vagyok” !