Soha nem gondoltam volna

    Forrás: Unsplash

    Azt hiszem ezzel a mondattal kezdődött a kapcsolatom egy lapszámokat nélkülöző, kesze-kuszának tűnő, tinédzserkoromra emlékeztető, hihetetlen feladatokkal teletűzdelt naplóval. No ez most biztosan bonyolultnak hangzik így elsőre, de egy nagyon jó barátomtól születésnapomra kaptam ezt a „Rombold le ezt a könyvet” című naplót. Azzal a mellékzöngével, hogy ne csináljak semmi mást, csak csináljam és vegyem komolyan. Két hétig ide-oda pakolgattam a könyvet, hiszen annyira lehetetlennek tűntek a benne lévő feladatok, főleg így 41 évesen nem tudtam mit kezdeni vele. Aztán egyszer csak nekirugaszkodtam, mert rájöttem, hogy semmit nem veszíthetek, maximum tapasztalatot nyerek.

    Nos kérem szépen ez a barátkozás a naplóval annyira jól sikerült, hogy szinte minden nap várom, hogy újra és újra találkozzak vele. Ez lett az én kis tamagocsim. Tiszta bonsai-érzés :-D. A napló infantilisnak tűnik, de mégsem az. Valamit előpiszkál az emberből. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy mersz egy kicsit gyerek, egy kicsit őrült lenni, nem érdekel az a feladat sem, hogy sorban állóktól aláírásokat kell gyűjtened.

    Egyszerűen lehetsz önmagad, korlátok és szemmel verés nélkül,

    hiszen magadnak csinálod, és mert hozzá társul az az érzelmi plusz, amitől ha eszedbe jut a napló, automatikusan nevetni kezdesz és nem tudod abbahagyni.

    Mivel a napló nem követeli meg, hogy sorrendben haladjunk, ezért tetszőlegesen oldhatók meg a benne lévő feladatok. A napokban jártam egy túraboltban….esküszöm, lehet, hogy nem vagyok normális, de tudjátok mit tettem el a kasszáknál a táskámba? Egy matricát. Miért is? Mert tudtam, hogy két oldalra matricát kell gyűjtenem :-D. No ezért. Szóval kérem szépen, így rajzoltam le a jobb kezemet is 6 ujjal, téptem be a könyv minden tizedik oldalát, színeztem be minden huszadik oldalát sárgára, hajtogattam harmónikát az egyik lapból, majd hajtogattam háromszöget az oldalakból, aztán dobtam le magasról a földre. Sőt, villával is lyukasztottam már át lapot….ööö….többször is :-D. Azt tervezem, hogy gombot is fogok majd varrni az egyik oldalra és gyűjteni fogok még matricákat néhány oldalra.

    Érdekes, de ez a napló befészkelte magát az agyam legkisebb zugába is. Visszajöttek gyermekkorom illatai, jó érzései. Esküszöm, éreztem a gyerekkoromban kapott, jószagú toll illatát, és hirtelen vágytam arra, hogy újra megérintsen ez az érzés. Sőt! Ahogy az ember lánya halad előre a korral, ha tetszik ha nem, utoléri az önismeret. Ez a könyv fejlesztésre is szolgál, hiszen tartalmaz olyan elemeket is, hogy egy egész nap némaságba kell burkolóznom…. vagy írjam le vágyaim órarendjét, és még folytathatnám… Sokrétű, sokszínű, vicces és komoly egyaránt.

    Visszatérve az elejére…..

    soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gyermekkori jó érzés képes visszaköszönni a múltból,

    még 40 év felett is. Hálás vagyok ezért a naplóért, a tőle kapott érzésekért…. hálás vagyok annak a barátomnak, akitől ezt az ajándékot kaptam….sokkal többet adott, mint ahogy azt gondoltam. Köszönöm!

    Ha szeretnétek Ti is hasonló érzésekben részesülni, akkor a könyv  címe: T.J. Tom: Rombold le ezt a könyvet


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Somhegyi Dóri: Szabadság

    Somhegyi Dóri: Szabadsááááág!

    Máramarosi Gréta: Merjünk változtatni

     

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: augusztus 2018