Futóverseny, azaz élmény a köbön

    Forrás: Unsplash

    Életem során eddig elkerült a futóversenyek hangulata. Most, hogy barátnőm a félmaratont futotta Zebegényben, elmentünk drukkolni neki. Soha nem jártam, nem láttam, nem érzékeltem még ilyet….de….ahogy kiálltunk az út szélére, látván a sok futót, pár percen belül izgalmas képeket láttam megjelenni, ami röhögésre késztetett. Na megint a gonoszkodó, kategorizáló elvem került előtérbe :-D.

    Mindezt tettem úgy, hogy tisztelem ezeket az embereket, sportolókat, hobbi futókat, akik ilyen teljesítményre képesek. Na akkor mesélem a felfedezéseimet.

    Az alábbi futókat kategorizáltam be röpke fél óra alatt:

    – kenguru futók (akik úgy tartják a karjukat futás közben, mint a kenguruk),

    – gazella futók (tényleg olyan testtartásban, fejüket magasra szegve futnak),

    – donga lábúak (úgy futnak, mint akiknek ólomsúly van a lábszárukban),

    – hajléktalan futók (akinek nem hajlik futás közben a térdük),

    – “táncolófeketelakkcipők” futók (tényleg úgy futnak, akik táncolnának),

    – falmázoló futók (úgy rajzolnak a kezükkel futás közben, mint akik mázolnak),

    – rongybaba futók (akik karjukat, rongybabaként használva, azokat eleresztve futnak),

    – buldózer-futók (akiktől, miközben közelednek megijedsz, úgy jönnek, mint a tank),

    – Gyurmagyuri futók (azok a kigyúrt emberek, mint akik most jöttek le a címlapról, persze a hajuk is tökéletes),

    – sífutók (test felső részét előre döntve futnak)….de találkoztunk Spiderman-nel is.

    Miután jót szórakoztam magamban, megláttam azt az embertömeget, ami még közeledett felénk. Több száz futót láttam, szinte folyamként jönni arrafelé, amerre mi álltunk. Rájöttem, hogy tényleg tisztelem az összes indulót. Tök mindegy, hogy hogyan futnak. Viccesen vagy sem…az a lényeg, hogy futnak.

    A lényeg, hogy tesznek önmagukért valami olyasmit, ami egy elérendő célt ad nekik.

    Minden ilyen alkalommal legyőzik önmagukat.

    Egy valami azonban még van, amit meg kellene tanítani az embereknek…és ők a drukkolók/szurkolók csoportja. Volt előttünk egy 50 év körüli hölgy, aki monoton hangon, tapsimitátort használva „drukkolt’ mindenkinek. Na és a gond tényleg ezzel volt. 2 perc ottlét után minden ember a környezetében már gondolatban tízszer szájbaverte. Hogy lehet úgy buzdítani, hogy “mosolyogj”, “te választottad”, “ha még ráhúzol, az élbolyban lehetsz” (persze ő volt az ezerből a 680.) és így tovább? Hogy gondolhatja valaki, hogy ez motiváló lehet mások számára? Egy versenyzőt sem láttam elmosolyodni a hölgy szavaira. Szóval egyezzünk meg, hogy ez tényleg szörnyű. Ha már drukkolunk, tanuljunk meg jól és erőteljesen ordítani, és olyan motiváló szavakat, mint például: “tudom, hogy meg tudod csinálni”, “tudom, hogy képes vagy rá”, “tudom, hogy elfáradtál, de meríts erőt önmagadból”….

    Mert a lényeg és a motiváció tényleg önmagukban rejlik……

    és nem egy monoton hangon, marhaságokat diktáló szurkoló szájából.

    Újra tanultam valamit: ne ítélkezz, ne kategorizálj, inkább nézz a lényeg mögé. 😊 Ja és tanulj meg motiváló szavakat ordítani :-D. 

     


    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Somhegyi Dóri: Koncert diagnózis

    Csipak Szofi: Miért utálok buszozni?

    Balassa Rozi: Hurrá, nyaralunk!

     

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: április 2018