Labdaérzék nélkül nyaralni

    Forrás: Pexels

    Forrás: Pexels

    Lássuk, hogy is néz ki egy labdaérzék nélküli nyaralás. Merthogy velem idén is megtörtént az, hogy legalább három nemzet gyermekeit és azok szüleit magamra haragítottam pillanatok alatt.

    Gyermekkoromban ha felém dobtak egy labdát, tuti mellé nyúltam; nem tudtam elkapni. Sőt, célba dobni sem tudok. Ha valakit meg akartam dobni partizánozás közben, tuti én voltam az első, akit kiraktak a csapatból. Sem passzt elkapni nem voltam képes, de még megdobni sem tudtam senkit. Összefoglalva az „Ülj le, egyes!” kategória voltam. Hát, ez azóta sem változott, de mindig próbálkozom. Akkor sem jobb, ha alaposan bemérem a célpontot és a kezemet máshogy tartom. Ha csak úgy eldobom, ugyanaz az eredmény, mint amikor stratégiát készítek előtte. Hát akkor meg nem tök mindegy?

    Idén nyáron, hogy gyerekeimmel játsszunk is valamit a medencében, előkerült a labda. Sárga színű, pont tenyérbe illő. Gondoltam, ha mások is csinálják, ja meg hogy ott van a vízfelszín, amin még meg is lehet pattintani (kacsázni), biztosan sikerülni fog. Hát tévedtem. Első vízen pattintás: majdnem orrba vertem egy nagy darab német férfit. Sűrű elnézések, mosolygás. Második vízen pattintás: konkrétan teljesen arcba nyomtam egy kisfiút (talán szlovén volt), aki szerencsére nem vette zokon, de itt is sűrűn kértem bocsánatot. Oké, pattintás nem jött be. Jöjjön a dobás. Nehezítésként kitaláltam, hogy dobjam át egy híd felett a labdát. Egyből éreztem a döntésem súlyát. Nem véletlenül. Az első átdobásnál 4-5 méter messziről egy úszógumis 4 éves holland kislányt teljes erőből úgy fejbe dobtam, hogy lélekszakadva úsztam oda hozzá, hogy él-e még?

    Ez pont elég volt ahhoz, hogy megfogadjam: labdaérzék nélkül NEM SZABAD labdázni. Főleg nem nyaralás alatt, ahol ezzel gyerekeket, felnőtteket ijesztgetek. Tudomásul kell venni, ha valami nem megy, majd meg kell beszélni magammal, hogy mi is az, ami miatt nem működik. A fókuszálással van baj? Vagy jobban kellene hinnem abban, hogy sikerülni fog? Alkalmas-e egyáltalán a karom arra, hogy dobjak :-D? Miért nem érdekelte a  tesitanáraimat a balgaságom? Miért nem tanítanak meg egy gyereket arra, hogy hogyan kell egy labdát elkapni? Miért nem érdekelt senkit, hogy béna vagyok? Lehet, hogy lemondtak rólam? Vagy „Ez a szegény gyerek hülye, így is marad!” kategóriában ragadtam? Miért nem gondoltam azt eddig, hogy ezen változtatni kellene? Egyszerűen én is lemondtam saját magamról? Nem hiszek a saját képességeimben? Lehet, hogy kívül esik a komfortzónámon? Azt hiszem, most elhatározom magam, hogy nem pingpongozom többé úgy a gyerekeimmel, mint egy agyhalott. Ha focizni nem is (mert nem szeretem), de legalább labdát passzolgatni, partizánozni, röplabdázni MEG FOGOK TANULNI! Adok magamnak és a világnak is időt arra, hogy a labdákkal kapcsolatban kiszámíthatóbbá váljak magam és mások számára :-). Amint megismerkedtem valamelyikkel, mindenképpen jelentkezem!

    Utóhang:

    Nyaralás utolsó napján gyerekeim megkérdezték tőlem: „Anya, kijössz egy esti labdázásra a medencébe?” Szerintetek, mit válaszoltam? 🙂

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: november 2016