Aha, múlt héten én is kinéztem...

    Forrás: Pexels

    Svájci barátainkkal megbeszéltük, hogy hétvégén egy étteremben fogunk találkozni. A környék nem volt túl bizalomgerjesztő és ráadásul nem bővelkedett autók számára szabad hellyel sem, így az eredményes parkolást előidézendő, az autóban ülő 4 szempár folyamatosan fürkészte a lehetséges helyeket. Elérkeztünk egy kereszteződéshez, ahol a jobbkéz szabály miatt az ott várakozó Audisnak intettünk, hogy jöjjön (a szűk hely miatt). Visszaintett, hogy nem jön. Jó, gondoltuk, akkor bekanyarodunk. Ahogy kanyarodtunk, észrevettük a nekünk menetiránynak megfelelő oldalon, hogy két autó között van pont egy nekünk való hely. Index kitesz, tolatunk. Miközben tolattunk és már majdnem megfelelően beálltunk a helyre, egyszer csak a semmiből egy kicicomázott 20 év körüli csajszi ezerrel kopogtat az ablakomon. Lányos zavaromban lehúztam háromnegyedig az ablakot, majd kérdőn feltettem a kérdést: „Segíthetek?”. És akkor jött a válasz: „Igen, ez a mi helyünk. Nem láttátok, hogy a kereszteződésben azért várakoztunk, mert ezt a helyet mi néztük ki magunknak?”. Erre részemről a döbbent csend válaszolt. Nem hittem el, hogy megtörténhet ilyen. A megfagyott és egyben leforrázott állapotunkban belenéztünk a visszapillantó tükörbe, ahol a cicababa buflák pasija mérgesen, ellentmondást nem tűrően, anyázva artikulált az Audijában. Vadul zakatolt a fejünkben, hogy mi a f.sz van?????? Ez valami vicc? Miután pár másodperc után sem akartuk elhinni ezt az egész szituációt, közöltük, hogy oké elállunk, és egyébként „szívesen!!!”. A csaj felháborodott arcára még emlékszem…..tehát el kellett mennünk!!!!….. Hogy miért? Mert féltettük a saját testi épségünket, és persze az autó épségét is. Mi a garancia arra, hogy nem karcolja végig, ha ott maradunk? Mi a garancia arra, hogy nem lesz ebből egy marha nagy balhé? Azért mert kinézték ezt a helyet egyébként még a túloldalról, amitől akkor kb. 50 méterre voltak????? Mi a fészkes fenét képzelnek, hogy itt mindenki gondolatolvasó? Miért gondolják, hogy ők bármit megtehetnek? Bár elnézést azoktól, akiknek Audija van, de azért tipizálni lehet a kormány mögött ülőket….így a viselkedésüket, és hozzáállásukat is az élethez…..

    Lehet azt kellett volna válaszolnunk, hogy mi már ezt múlt héten kinéztük, úgyhogy mi vagyunk előnyben. Elgondolkodtatott, de ugyanakkor dühöt is éreztem, hogy hogyan veszi a bátorságot bárki is, hogy egy másik autóba egy ilyen egoista-csőszemlélettel, pofátlan magatartásban bekopogjon és érvényt szerezzen a buflák pasijának? Ez is tipikus. Azon fajhoz tartozik, aki a kutyáját is a barátnőjével sétáltatja…..De miért van mindig az, hogy a másiknak kell ilyen helyzetben megalkudni? Miért kell nekünk ilyen helyzetekben is tartanunk (félnünk) – azért mert a másik paraszt és nem rendelkezik önuralommal?

    Miután megfordultunk ugyanabban az utcában, elhajtottunk újra a hihetetlen sztori helyszíne mellett, ahol a járdáról a két rettentően szimpatikus figura úgy nézett ránk, mintha megfenyegettük volna őket…..hihetetlen.

    A sztori fintora az volt, hogy végül az étterem bejáratával szemben sikerült megállnunk. Amikor kiszálltunk, akkor láttuk, hogy a két nagyon szimpatikus, giga empatikus ember ugyanoda megy be, ahova mi fogunk a barátainkkal 5 perc múlva. Nem tudom mit szóltak volna, ha odamentünk volna az asztalukhoz és közöljük, hogy mi mindig ott szoktunk ülni, úgyhogy most legyenek kedvesek felállni és keresni maguknak egy sajátot….

    A sztori konzekvenciája nem tud sajnos „az okos enged, szamár szenved” lenni, hiszen ebben a történetben ők nyertek. Sajnos. Ezért tart a világot ott, ahol tart. Erővel és hatalommal, az önuralom és az egyenrangúság hiányával, a kulturált beszéd hiányában ezek az emberek úgy gondolják, bármit megtehetnek. Alázhatnak, érvényt szerezhetnek bármire, uszíthatnak, üthetnek, kiabálhatnak, anyázhatnak. Csak azt felejtik el, hogy ezekkel a kompenzációs eszközökkel valószínűleg egy Audi hiányában már nem fognak tudni ugyanígy működni….és akkor pici, töpörödött emberekké fognak átalakulni, akik státusz szimbólum helyett majd a családjukat verik, és a helyi kocsmákban fogják az észt osztani. Megéri. Biztosan….

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: szeptember 2017