Forrás: Pixabay

Forrás: Pixabay

Egyszer egy bevásárlóközpont polcán valami ropogtatni valót kerestem, így kezembe akadt egy zacskó  chips. A kívülről tömöttnek tűnő zacskó elgondolkodásra sarkallt. A zacskót kibontva döbbentem le azon, hogy a belső tartalma, azaz az elfogyasztandó chips mennyisége fele annyi, mint aminek látszott.  Azaz meglátásom szerint kívülről másnak tűnt, mint a benne lévő tartalom. Zokon vettem és felháborodtam. Háborgás közben a kanapén kucorodva számolgattam, hogy vajon egy chipsdarab mennyibe kerül így.

Asszociációk cikáztak a fejemben: Egy kívülről bombázónak tűnő nő „beltartalmában” csak csalódni lehet? Sokszor az élet hoz olyan dolgokat, ami kívülről másképp néz ki, mint ami a tényleges valóság.  De ez kizárólag csak negatív módon lehetséges? Nézegettem a zacskót, majd rádöbbentem a valóságra. Hit és attitűd ide vagy oda, fél óra leforgása alatt képes voltam megcáfolni ezt a teóriát.  

Mitől van az, hogy sokszor nem azt kapjuk, amit vártunk? Nézzük csak, miről is van szó? Nem azt adtak, amit elképzeltem vagy amit ígértek? De hiszen a zacskóra rá volt írva, mégsem néztem meg. Nem ígértek többet, csupán pont annyit, amennyi rá van írva. Mind a mennyisége, a tömege, a lejárata, a pontos megnevezése ott áll a zacskó felületén. A gondolataim, az elképzeléseim azok, amik csalódást okoztak. Vagyis én okoztam csalódást saját magamnak.  Nem a zacskóban és a chipsben van a „kutya elesve”, hanem az elképzeléseimben. Még tovább megyek: Tényleg elvárásaim voltak egy zacskó chips-szel kapcsolatban? Mi is az, amit nem tettem meg? Nem voltam körültekintő. Általánosítottam, ahelyett, hogy közelebbről tájékozódtam volna. Ezzel okoztam saját magamnak egy felháborodást, kihelyeztem a felelősséget, tehát rossz perceket okoztam magamnak. Volt értelme? Nem. Őszintén szólva triplikáltam saját magamnak az egészet.

Ennek okán az alábbi kérdések is felmerültek bennem: Biztosan nem olvasott vagy nem keresett az a honlap/oldal, amit nem lájkolnak és amihez nem szólnak hozzá? Biztosan népszerű az az oldal, amit sokan lájkolnak? A népszerű oldalak mindig azt adják, amit elvárunk tőlük? Tuti rossz a kaja ott, ahova kevesen ülnek be? Tuti biztos, hogy a világ legfinomabb ételét ehetjük ott, ahol sokan vannak? Az elképzeléseink, elvárásaink és bizony sokszor a presztízs az, ami a bolondját járatja velünk. No meg a szemünk. Ti gondoltatok már erre?

 Hol van a határ az elképzeléseink és a valóság között? Hát én ezt egy zacskó chips-en keresztül tanultam meg.