Forrás: Pexels

Születésnapi koncerten jártam. Nem akármilyenen. Egy templomi gospel koncerten. A koncert végén egy szó jutott eszembe, és teljes szívemből szívesen kikiáltottam volna: „Úristen”! Ritkán kapok olyan élményt koncerten, amit sokáig magammal tudok vinni, amiből tanulni tudok. Hasznosítani azt a szemléletet, tudást, amit ott, akkor befogadtam. Mindig tudtam, hogy a gospel lélekemelő. Sőt! Magával ragad! Segít az érzéseinket/érzelmeinket felszabadítani, segít felvállalni önmagunkat, és képesek leszünk kifejezni általa gondolatainkat. Azt a hitelességet, szabadságot, felszabadultságot, szeretetet, feltétel nélküli elfogadást, támogatást, megértést és törődést, amit ott láttam, példaértékű számomra. Olyan emberi nagyságról tettek tanúbizonyságot, mind a gospel kórus tagjai, mind a vezetőjük, amelyet soha életemben nem tapasztaltam. Szeretetet, együttműködést, a tartalmas együttlét örömét mutatták meg. Mindenféle sallang nélkül. Egyszerűen és őszintén. Azt éreztem, hogy egy megmagyarázhatatlan élménynek vagyok a részese …..és ez az emberi tisztelet legmélyebb értelmezése volt. Ott, ahol a kórus tagjai élvezik azt, amit csinálnak, ott, ahol a kórus Para-ra kórustagjaival (fogyatékkal élők) együtt énekelnek és mosolyognak valamint jelelnek.  Ahol azt értékelik bennük, amilyük van, és nem azt hangsúlyozzák, amilyük nincs. Azt, hogy az emberekben mindig a jót lásd meg! – és lehet, hogy 3 évig tanultak meg együtt dalokat angol nyelven, de most itt vannak, és csinálják, és együtt öröm-zenélnek…az érzés és az élmény kedvéért, az elfogadás adta lehetőség élményéért. Ahol az időnként félrement egy-egy hang korrigálására annyi reakció volt, hogy a vezetőjük közelebb hajolt, hogy hallhassa a hangját, hogy így lehessen mihez visszaigazodni. Azaz egy-két vállveregetés, ölelés és őszinte mosoly átsegítette, megerősítette a Para-ra tagjait mindenben. Azt hiszem ezt nevezik feltétlen bizalomnak. Azokat a hangokat, amelyek szeretettel és magas szakmaisággal töltötték be a teret, érthetővé tették számomra azokat az elmúlt időszakban történt „negatív” történéseket, amik blokkoltak. Valamit felszabadítottak bennem. Azt hiszem úgy hívják: hit. Hinni az emberekben, önmagunkban, a szeretetben, az önzetlenségben és abban, hogy ha eldöntjük magunkban, hogy a jót fogjuk befogadni, akkor az úgy fog történni. Az emberi tisztelet mélysége. Azt hiszem ez volt az egyik legnagyobb tanítása a gospel koncertnek. Az az érzés, hogy szeretnék ebbe a közösségbe tartozni, csak tovább erősödött bennem.

Köszönöm Bolyki Balázs és Bolyki Soul & Gospel Kórus :-)!

Ez a blogbejegyzés Bolyki Balázs előzetes engedélyével, jóváhagyásával készült.

Gospel te lélekemelő! 🙂