Tágra zárt szemek

    Forrás: Unsplash

    Ez a szóösszetétel jutott eszembe pár hete, amikor nemcsak a környezetemben, hanem a saját bőrömön tapasztalva is olyan méltatlan esemény történt, amihez igazából se nekem, se a környezetemben lévőknek túl sok köze nem volt, mégis rajtunk csattant.

    Sokat és sokszor írtunk már az internet, így a közösségi média veszélyeiről, arról, hogy a nyilvános, felelősséget nélkülöző, önmagát fel nem vállaló létezés igencsak veszélyes nemcsak a gyermekekre, hanem ránk felnőttekre nézve is.

    Lassan elgondolkodom azon, hogy van-e értelme bármely közösségi portálon véleményt nyilvánítani „ismerős” körben. Az adott vélemény egyáltalán nem sértő másra nézve, mégis a másik oldalon azt gondolják, hogy az. Erre egy magyarázatot tudok adni:

    mindenki azt hallja meg, amit a szívével lefordít magának.

    Szerintem vegyük a közösségi média alapjait. Ha valaki kitesz a közösségi portálon a saját neve alatt egy képet, egy mondatot, egy megjegyzést (vagy bármit), azzal képviseli azt a világot, amit ő gondol róla.

    A közösségi oldalak rákfenéje, hogy hozzá lehet szólni az egyes posztokhoz, tehát a bejegyzés írója kiteszi magát annak, hogy mindenki úgy értelmezze azt a posztot, ahogy az ő gondolatisága, szemléletmódja ezt engedi.

    Azaz fel kell, vagy inkább fel kéne vállalnia azt,

    amilyen reakciók érkeznek egy-egy ilyen megjelenő saját posztra, hiszen tudható az is, hogy más emberek más  világlátással rendelkeznek.

    Tehát ha hozzászólóként egy kérdést feltevő bejegyzésre választ írok, akkor ha tetszik, ha nem, azt tiszteletben kell tartani (amennyiben az nem sérti más személyiségi jogait). Nem kell reakcióként negatív kommentet írni, nem kell tagelni, nem kell sértegetni, nem kell lealacsonyítani.

    A vélemény az vélemény. Hiszen itt nem a másik megértése a cél.

    A közösségi felületek nem erre valók.

    A másik megértése kizárólag személyesen tud megtörténni, hiszen ily módon sokkal több esély van arra, hogy megértsük a másik gondolkodásmódját. Azt gondolom, hogy elsősorban 

    önmagát nem tiszteli

    a bejegyzést írója, azt követően pedig azokat az „ismerősöket” nem tiszteli, akik nap mint nap látják ezeket a negatív irányú posztokat.

    Nem az a megoldás, hogy „akkor ne kommentelgessünk, és akkor nincs baj!” Nem lehet azzal kihúzni magunkat, miután nyilvánosan megszégyenítettünk valakit (tageléssel és diszkriminatív hozzászólással), hogy privát üzenetben azt írjuk, hogy bocs.

    Elgondolkodtatok már azon, hogy mi az amit elkövettetek és mi az, amit nem? Milyen súlya van ennek nemcsak másra, hanem saját magatokra nézve is? Szerintem legyetek bátrak és hozzátok meg a saját döntéseiteket. Önmagatok mellett….

     

    Ez a bejegyzés egy vélemény. Nem irányul senkire és senki ellen. A bejegyzéssel nem célom megbántani senkit és megsérteni bárki személyiségi  jogát.

     


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Máramarosi Gréta: A kimondott szó ereje

    Máramarosi Gréta: Szösszenetek, avagy így élünk mi

     

    Máramarosi Gréta: Arctalanul

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: október 2018
UA-26210419-2