Forrás: Pexels
Kicsit fura a téma, amit boncolgatni fogok. A családom eléggé furán nézett rám, amikor elolvasta az almával kapcsolatos belső vívódásomat, ami legalább 35 éve itt van a komfortzónám küszöbén. Mégis úgy döntöttem, megosztom a nagyérdeművel:
Születésem óta képtelen vagyok gyümölcsöt enni. Így az ezzel kapcsolatos gyümölcs kultúra sem képezte soha az életem részét. Képtelen vagyok megérteni, hogy más embernek hogyan jut eszébe az, hogy előkapjon a táskájából egy almát, és elkezdje azt rágcsálni. Kifejezetten idegesít az, amikor az ember utazás közben azt látja, hallja és érzi, hogy valaki rágcsál mellette. Nekem ez olyan érzés, mintha egy mókust fogadtál volna utazótársadul!!!!! Hogy mit tudok leszűrni egy almarágcsálóról, miközben próbálom megérteni a miértet? Íme néhány szempontom: Mekkora a harapása, ennek okán: van-e műfogsora vagy sem? :-). Mennyire éhes (milyen gyorsan fogy el)? Konyhamalac-e vagy sem (képes-e, számomra érthetetlen módon, megenni a csutkáját is)? Képes-e, a megsárgult-megbarnult csutkát fél órán keresztül tartogatni, és ezzel ijesztgetni a kedves utastársakat? Tud-e kulturáltan, zárt szájjal enni?
Na hát akkor, nyissunk új fejezetet kedves utazótársak! Először is szögezzük le! Közösségi közlekedési járművön NEM eszünk! Másodszor: Ha már almát rágcsálsz, legalább minőségi almát egyél, és ne fonnyadtat! Harmadszor: Az almarágcsálás hangos, így megzavarhatja a kedves utazótársak nyugalmát! Negyedszer: Az almának szaga van, ami ugyancsak zavaró tényező lehet (kb. mint a „galambok” szabadon engedése zárt térben :-)). Ötödször: Kezdeményezem azt, hogy a mobiltelefonálás szabályai mellé vegyük fel az almarágcsálás tízparancsolatát! Vegyük sorra:
- NEM ESZÜNK KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉSI JÁRMŰVÖN ALMÁT!
- Ha éhes vagy, egyél rendes ételt!
- Ha az éhségérzetedet akarod csillapítani, igyál vizet!
- Ha gyümölcsre éhezel, várd meg, amíg hazaérsz!
- Ha mégis almára éhezel, szállj le és egy megállónyi sétálás során senkit nem zavarsz ezzel!
- Mikor az a gondolatod támad, hogy kivennéd a táskádból az almát, gondolj arra, hogy az utazótársad egy vidra is lehetne.
- Gondold át, hogy képes lennél-e szánt szándékkal ijesztgetni embertársaidat?
- Tennél-e az egészségedért úgy is, hogy rágcsálás közben gyalogolsz egy megállót?
- Tarts önvizsgálatot! Tudsz-e kulturáltan, zárt szájjal étkezni?
- Amikor otthon bepakolod a táskád, gondold át, hogy más is akarja-e, hogy bekerüljön a táskádba?
És hogy mit csinálok, amikor ezzel a jelenséggel találkozom nap mint nap? Hát képes vagyok leszállni a közlekedési járműről. Ezzel demonstrálva, hogy nem vagyok hajlandó részt venni más étkezési kultúrájában. Na ez az én komfort zónán kívüli történetem, amiért képes lennék egy közgyűlést kezdeményezni a közösségi közlekedés világában :-).
Mostanra már csak egyetlen kérdésem maradt: Aki megeszi a csutkát is, mit csinál a szárával? Megeszi azt is a környezettudatosság jegyében? 🙂
Hááááát, ha valaki ezzel szembesít utazás közben, nem biztos, hogy felvállalom mégegyszer 🙂
Legutóbbi hozzászólások