Forrás: Pexels
…..híres író lettem volna. Így kezdődött egy felismerésem nem is olyan régen. Kirándulásaink alkalmával, jártunkban-keltünkben mindig találtunk egy-egy eldugott, erdő közepén álló házikót. Ilyenkor mindig elhagyta a számat az a mondat, hogy „Ha egyszer híres író leszek, akkor a jogdíjakból ilyen helyen fogunk élni”. Szerintem egy éven keresztül, minden egyes kirándulásunk alkalmával elmondtam ezt a mondatot. Azonban most januárban rájöttem arra, hogy fogalmam sincs, hogy tudok-e vagy tudnék-e könyvet írni. És ha igen, akkor miről?
Dilemmámat, bizonytalanságomat szertefoszlatva egy szép januári napon nekiültem a feladatnak. Olyan érzések kerítettek hatalmába, mint még főiskolás koromban, amikor tanulni kellett a vizsgákra. Teát készítettem, bekészítettem a ruhákat a mosógépbe, hirtelen le akartam szedni a függönyöket, hogy kimossam, és még folytathatnám. De hogy leszek így híres író? – dübörgött a fejemben. Végül nehezen, de leültem a számítógép elé.
Cirka 1 óra alatt kitaláltam az irányt, a témát. Nekikezdtem. Írtam csak írtam, egészen fél oldal terjedelemig. Aztán megálltam az írással. Egyszercsak a lelki szemeim előtt felbukkant a Júlia romantikus kisfüzet. Nem, én ezt nem akarom!!!! Ide stratégia kell és következetesen észnél kell lenni. Hogyan kerekítsem ki a mondanivalót, hogyan bontsam ki, hogyan írjam körül, hogyan legyen a csattanó? És akkor Jókai regényei jutottak eszembe. Képtelen lennék leírni az ajtó nyikorgását 3 oldalban. Az nem én vagyok. Hirtelen rájöttem, hogy nekem a gondolatok szabadsága fontos, nem az irányított írás. Innen is emelem kalapom a nagy regényíróknak, azoknak, akik képesek könyvet írni bármilyen terjedelemben.
Ekkor jött az a felismerés, hogy nem véletlenül írok blog bejegyzéseket, pedig azelőtt nem is tudhattam azt, hogy nem tudok könyvet írni :-D.
A sztorim vége egy egyoldalas történet lett, amelynek töménysége és mondanivalója olyan durvára sikeredett, hogy elolvasása után Férjem mereven nézett maga elé és csak ennyit mondott: „Öööö….ez tényleg durva.” Na így lettem én egyoldalas író akinek nem valószínű, hogy a jogdíjakból lesz kis háza az erdő közepén :-D.
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
http://pontblog.hu/portfolio/somhegyi-dori-elvonulni/Vicc vagy nem, de kiderült, hogy egy szófordulatom fabatkát sem ér :-D.
Legutóbbi hozzászólások