Forrás: Morvai Photography

„Ez a nap más, mint a többi.” hangzik el évente a szülinapi köszöntő énekben. Pár napja csak annak, hogy betöltöttem a negyvenet. Figyeltem a nagy napon magamat és a környezetemet. Vajon mit várnak el tőlem, mit kell éreznem? Milyen poénok, fricskák jönnek majd? Na most akkor elmondom mindenkinek, hogy „a nagy napnak” titulált napom ugyanolyan volt, mint a többi. Tudjátok honnan tudtam már előre? ….amikor reggel 6 órakor elhangzott a hangos ébresztő mondat a férjem szájából: „Úristen, nem raktuk ki a kukát!” :-D, és ennek hatására sprintereket meghazudtoló módon pattant ki az ágyból :-D. Szóval így keltem fel a nagy napomon :-D. Itt már éreztem, hogy ez a nagy nap nem más, hanem ugyanolyan  :-D. Semmi olyat nem csináltam egész nap, amit egyébként nem szoktam. Ugyanúgy használhatatlan voltam az első félórámban, ugyanúgy elmosogattam és betettem egy adag mosást. A család meglepetései sem szokatlan módon tarkították a napomat, persze én is minden évben „meglepem” magam azzal, hogy NEM vagyok hajlandó munkába menni a „nagy napomon”.

Nem kellett sokat várni reggel, jöttek a nyugger kocsis, nyugdíj-folyósítós poénok, az „anya már öreg vagy” mondatok, a B oldalas gondolatok, és csodák csodájára jöttek pozitív sugallatok is, mint például, életem legjobb szakaszába értem, csak hogy tudjak róla. Sokan megosztották velem azt is, hogy az ő életükben a negyven elérése mekkora kudarc volt vagy sem. Kérdés, hogy mihez kötjük a kudarcot és mihez az ellentettjét? Kitűztünk valami célt, de nem értük el vagy úgy érezzük, hogy még nem éltünk eleget? Miért nem azt nézzük, amit elértünk és örömködünk abban? Hisz csak elértünk valamit? Ha csak kis dolgot, kis lépésekben, de megcsinálta! Azt hiszem elfelejtünk büszkének lenni önmagunkra, és elégedetten, hátradőlve tekinteni a világra.

Szóval újra mondom. A 40 az egy szép kerek szám a nagy univerzumban. Ha be akarom határolni magamat, akkor az életem felét már biztosan leéltem. És akkor mi van? De ha azt mondom, hogy a jelen elégedettsége lök előre, hogy mindig tisztább, tisztább és letisztultabb lesz minden, ami körülvesz, akkor tojok arra, hogy már csak kb. 30 évet fogok élni. Azt hiszem a tartalom, de leginkább a belső tartalom az, ami meghatározó. Mindenkinek a saját döntése, hogy mit tesz bele. Olcsó, silány vagy élhető, minőségi időt.

Nem érzem magam sem öregnek, sem bölcsnek. Nem vagyok már fiatal fruska, bár mások szerint letagadhatnék legalább 5-10 évet. Nem érzem azt, hogy a nyakamon lenne a nyugdíjkorhatár és azt sem, hogy betegség tudatomnak kellene lenni. Nem fenyeget egyelőre a magas vérnyomás és a cukorbetegség sem. Köszönöm, jól vagyok. Mert ez a nap is ugyanolyan mint a többi, még ha néha egy kicsit másnak tűnik is.

A nagy nap szubjektívje 🙂