Forrás: Unsplash

Általánosnak mondott jelenség már az életemben a forgóajtó-szindróma. Találkozom kisebb darabokkal például egy szálloda bejáratánál, vagy egy egészen nagy méretűvel, pl. az IKEA-ban. Mindig felteszem a kérdést, hogy a forgóajtók használatára miért nem csinált még senki eddig tréninget . Elmesélem mi a tapasztalatom. Szóval abba a bizonyos nagy bútoráruházba szerettem volna besétálni, ami persze a forgóajtón keresztül képzelhető csak el. Tuti mindenki járt márt ebben a forgóajtóban, tehát eléggé nagy és széles ahhoz, hogy legalább 10 ember elférjen benne, és a forgóajtó mozgásának megfelelően elkezdjen lépkedni benne. De mi történik akkor, ha valaki még az utolsó pillanatban be akar férni a forgóajtóba? Először is jól megüti a vállait vagy a lábait , másodszor pedig megállítja a forgóajtó mozgását, legalább 3 másodpercre, ezzel legalább 10 szempár ellenszenvét vívja ki közben. Hihetetlen, hogy valakik arra gerjednek, hogy bár már pici a rés, de beférek gondolatözön alapján döntenek…..tényleg nem gondol arra, hogy mi lesz a következménye?

A lényeg, hogy neki jó legyen?

És amikor megáll 3 másodpercre a rendszer, még ő anyázik, hogy miért nem indul már el a forgóajtó. Mennyibe telne várni újabb 2 másodpercet, amíg a következő etapba befér?

Na és akkor lássuk ezt az esetet egy másik szemszögből: amikor a forgóajtóban megláttam, hogy az a türelmetlenül várakozó férfi ha tetszik valakinek, ha nem, de be akar férni még ebbe az etapba, vicces volt kívülről nézni a próbálkozást . Először az elhatározást látod az arcán (szemmozgatás, tétova testmozgás), összpontosít, hogy a 90 kilójával, hogyan fog beférni a 40 centis résen. Majd amikor meglátod, hogy szinte ugrásra kész, és féloldalasan már konkrétan bent van félig a forgóajtóban (mert közben a karjával próbálta feszíteni is a rendszert), akkor rájössz, hogy neki nem a válla és a lába fog sérülni :-D, hanem valami egészen más szerve :-D. Majd a „nem hiszem el” szófordulat hagyja el a száját.

Miért mire gondolt?

Hogy ő valami szuper képességgel rendelkezik és a testméretéhez képest és a rés ismert mérete alapján valami csoda történik? Majd ezt követően amikor bepréselte magát a forgóajtó belső részébe, nem sikerült neki megfelelően sem lépkedni, ezért az ajtó újra megállt :-D. A pasi újra elővette a fantasztikus énjét: „szar ez az ajtó”. Persze. Valószínűleg. Az ajtó szar. Véletlenül sem ő a hibás, aki ezeket előidézte…

Milyen fantasztikus világ lenne – ami szerintem a 21. században nem elvárhatatlan -, hogy az emberek megtanulnának egy forgóajtón ki- és bejárni kulturált módon. Az lenne csak az igazán jó világ. Na persze ez nem így van, de mit várunk el az emberektől ha még egy forgóajtón sem képesek normálisan közlekedni?

Nekem egy nagy üzenete biztosan van a forgóajtó-szindrómások működésének: felmerül bennem az önzőség lehetősége, hiszen csak magukra gondolnak, őket nem érdekli, hogy a másik 8 forgóajtóban álló ember miatta reked meg egy kis időre. Nem képesek az n+1 gondolkodásra, ahol látnák előre a tetteik következményeit, nem képesek felelősséget vállalni (az ajtó a hibás és nem ő, hiszen az ajtó állt meg). Sőt arra a megállapításra is jutottam, hogy nincs megfelelő testtudatuk, hiszen nem mérik fel azt, hogy nekik milyen adottságaik vannak egy réshez képest.

Azért elmondom, hogy egy macska legalább tudja azt, hogy ahova a feje befér, oda az egész teste is be fog férni. Pedig csak egy macska. Egy állat.

Na most ér tovább gondolkodni :-D.


Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Füredi Dóri: Fred Aistaire-i Béla esete

 

Füredi Dóri: Gyúrunk, vazze?

 

Máramarosi Gréta: Four coffee with milk

 Nakéremszépen :-). Az ajtó forog :-D. Tudtátok?