Forrás: Unsplash

Napjaink egyedi korszakalkotói nagyobb méreteket öltő elterjedése egyre szembetűnőbb. Lépten-nyomon azzal találkozom, hogy az önbizalomhiánnyal és önértékelési zavarral küszködő emberek megpróbálnak oly módon kompenzálni, hogy hatalmasakat durrogtatnak. Amolyan színeseket, széles vásznúakat, kezdetben még meg is veszi az ember az agyon-narrált szuperszínes virtuozitásos sci-fi-t. De amikor utána hazafelé felszállsz a metróra és végigpörgeted, hogy mi a fészkes fenéről is volt szó a beszélgetésen, nem tudod visszaidézni, mert a konkrétum az hiányzik belőle. Olyan, mint a f.ng. Berobban a köztudatba, érezteti erős jelenlétét, a szaglósejtekbe bejutva valamit képez, majd nehezen, de elillan. Elfelejteni sem tudod…..mert nincs mit.

Találkoztam nemrég egy olyan emberrel, akit fél óra után a fellegekből hoztam le és közöltem, hogy egyébként még a felszállási engedélye sincs rendben…. Amikor rákérdeztem, hogy mi a lényeg és mi a következő lépés (tehát a konkrétum), újra csak azt a választ kaptam mint előtte: előszedte a verbális-virtuális ecsetjét és tovább mártogatta a különböző színű virtuális festékekbe. Duma mindenekfelett. Igazi teljesítmény, azaz munka egyáltalán nem áll mögötte. Ők a munka hősei, akik úgy érzik, hogy csak jogaik vannak, állandóan kávézgatnak, cégpénzen utazgatnak, céges ebédeken kivétel nélkül mindig megjelennek, ha hívják őket, ha nem. Ja és mindenről van véleményük, sőt még asszociációkat is hoznak a világból (hihetetlen gazdag képzeletvilággal rendelkeznek), hogy így tűnjenek ki az alapsokaságból. Sőt ezen felül, erőn felül nagyon készségesek is (bármikor hoznak egy meetingen szendvicset bárkinek, nehogy részt kelljen venni a feladatokban). Szívesen bókolnak a nőknek, így terelve el a figyelmet a beszélgetés mondanivalójáról. Előszeretettel hivatkoznak a nyelvtudásukra és a külföldön végzett munkatapasztalatukra,  hiszen az nem feltétlen nyomonkövethető, nem ellenőrizhető.

Hahó emberek, hahó külvilág? Hogyan tud a mai világban egy összetett rendszerbe így bekerülni valaki (pl. ahol AC és egyéb felvételi eljárás is van)? Hahó emberek! Miért nem látjátok, hogy túl sok a festék, de a tényleges teljesítmény gyakorlatilag a kukában landol?

Na segítek egy kicsit……nézzük, hogy milyen hozadékuk van még…..mivel állandóan azt mutatják magukból, ami nem jellemzi őket, ezért egyből vehetjük alapnak a vetítés fogalmát esetükben. Tudni kell azt is, hogy Arisztotelész is megirigyelhetné őket, hiszen kiváló retorikai képességekkel rendelkeznek! És a legfontosabb! Soha senki nem tudja igazán, hogy mit csinálnak. Van pozíciójuk, de konkrét, kézzel fogható teljesítmény nem áll mögöttük. Igazán gyanút akkor foghatunk, ha az az ígéret, vagy projekt, ami rajta is múlik, nem teljesül. Sem először, sem másodszor, sem többedjére……és persze mindig a csapat többi része, vagy a beszállító a hibás, nem beszélve a piaci környezeten keresztül az X és Y generáción át a munkaerőpiac rákfenéjéig. És ezt készségesen, meggyőzően képesek előadni úgy, hogy tényleg mindenki elhiszi.

És ha valaki nem ismeri fel, akkor mi lehet a tényleges bizonyítéka annak, hogy egy fingfestővel volt dolgunk? Ha emberünk eltávozik a cégtől (így vagy úgy), akkor nem igazán lesz olyan kézzel fogható feladat, amit átadhatna az utódjának….sőt…..úgy mint elkészült projektjei sem lesznek…….

Na jó, menjünk ezen túl……honnan tudod magadról, hogy fingfestő vagy? Ha azt érzed, hogy aránytalanul sokat dolgozol és ha ezt sokat is mondod a családban (kiemelve és hangsúlyozva a saját fantasztikus készségeidet). Ha személyeket idealizálsz….ezáltal a belső feszültséged egyre csak nő…mint ahogy a megfelelési kényszered is. Növekszik a feszültséged azáltal is, hogy a munkahelyeden számon kérik, hogy mi a kézzel fogható eredményed. Nem érted, hogy miért érzed magad kényelmetlenül, úgy érzed, hogy az égiek összeesküdtek ellened. Hirtelen ellenséggé válnak azok a munkatársak, akik elkezdenek átlátni a szitán. És ha egy kollégád megold egy feladatot (valószínűleg helyetted), de te nem vettél benne részt és ezt úgy adod el, hogy „mi” csináltuk. Ez biztos jele lehet ennek a jelenségnek.

Akik pedig a másik oldalon ülnek: esetükben azt érzékeljük, hogy előbb-utóbb átveszik a legjobb konzekvenciákat (mondatokat akár tőlünk akár másoktól), és azokat saját gondolatként közvetítik tovább. Sokat használják a „mi” szócskát, amikor beszámolóra kerül a sor (főleg, hogy nem vett részt benne). Sokszor hőzöngenek, kikérik maguknak a jogaikat (nekik több jár), kezdenek nevetség tárgyává válni. Akiknél nem tudjuk meghatározni, hogy pontosan mit is csinálnak, milyen felelősségi és milyen hatáskörük van. Ja és ha bármire megkérjük őket, soha sincs idejük semmire.

Két dolgot lehet tenni: AC újra- vagy átgondolása és a vezetők olyan irányú fejlesztése, ahol az ilyen munkaerőt ki tudják szűrni. Ellenszere lehet még ennek a jelenségnek az időszakos kontroll és az odafigyelés a munkatársakra. Emberek éljetek a lehetőséggel!!!! Hajrá! Mert sokkal érdemesebb a szivárvány közé még egy színt beszúrni, mint a semmit engedni festeni. Pont.

 Biztosan mindenki találkozott már ezzel a jelenséggel. Hát leírtam 🙂