Forrás: Pexels
Autómat megjavították. Megint vezetek. Dolgozom. Autóval szelem keresztbe-kasul a várost, a közlekedés aktív részese vagyok. Ha akarom, ha nem feltúrták a várost. Ha akarom, ha nem, sokan ugyanolyan kényelmesek, mint én. Hihetetlen, de a forgalmi dugó szinte összes változatát átéltem egy hét leforgása alatt.
A dugóban ülve, első reakcióm: kissé ideges vagyok. Nem érek oda időben, ahol egyébként várnak. Második gondolatom: mivel nem tehetek róla, ezért nem idegeskedéssel, hanem értelmes dologgal fogom eltölteni az időt. Harmadik gondolatom: mi a franc lesz az az értelmes dolog? Negyedik gondolatom: egyre több verzió van már a fejemben. Ötödik gondolatom: megszületett az elementáris, korszakalkotó ötletem: az autóvezetők viselkedését fogom nézni… persze páholyból:)
Hétköznap. Késő délután. Budai felső rakpart. Beállt, mint a szög. Rapid projekt indul. Figyelek. Az előttem lévő autósból csak az arca egy részét látom a visszapillantójában; éppen aktívan dödöszöl (a jobb megértés kedvéért: az orrnyílások aktív használata), miközben unottan bámul ki az ablakon. Olyan, mintha számára megszűnt volna a tér-idő kontinuum. Belenézek a visszapillantóba: unottan, fejét fogó nőt látok, a tekintete fáradt. Megindul a sor. A szemközti sáv is áll. Kezét kilógató férfit látok, aki a zenét mások számára dobhártyaizgató módon hallgatja, szocialista tesidresszre emlékeztető felsőben. Az életérzés egyértelműen látszódik az arcán is.
Újra megindul a sor. Megyünk egy darabon. Egész jó ki sebességet érek el. A szembe jövő sávban egy nő eszeveszett artikulálásba kezd. Az autó ablakai és ajtajai zárva vannak, feltételezem, énekel. Megmosolyogtat. Hirtelen elkezdek röhögni. Ha valaki most ugyanazt a játékot játssza, amit én, vajon mit gondolhat?
Látom magam előtt a sok-sok piros féklámpát. Mielőtt óvatosan fékeznék, bepofátlankodik elém egy fekete „hárombetűs„ menőségi faktort egyértelműen bekapcsoló, önmagát fitogtató autós. Vezetője tipikus jobbra bedőlős pozitúrában (hogy mindent jól lásson, és közelebb legyen a váltóhoz :), füléhez szorítja a telefonját. Kicsit aggaszt a dolog, elképzelésem szerint két dolog lehet: fülgyulladása van, és jólesik a készülék melege, vagy a több milliót érő szuper autó büdzséjébe már nem fért bele egy kihangosító. Mindegy. Akárhogy is nézem, érzelmeket, na jó, indulatokat ébreszt bennem. Elnézek jobbra, a bepofátlankodók sávjába. Egy intenzíven cigarettát szívó nőt látok. Vagyis látni vélek. A sok füst áldozatává fog válni viselője, ha így folytatja. Mi van, ha egyszer beragad az ablak fel-lehúzó gombja, és teljesen tönkremegy a központi zár? Gondolt erre már az, aki az autójában cigizik? Miközben ezen mélázok, megnyomja az ablak lehúzó gombját és egy mozdulattal kipöccinti a csikket. Látja, hogy látom. Nézem. Tartom a szemkontaktust. Rajtakaptalak te kis huncut. Nem zavarja. Rágyújt egy másikra. Hah! Egy újabb adófizetőt látok. Megérdemli.
Mivel a sor csak nem akar indulni, ezért a „hárombetűs” önmagát fitogtató autós szemmel láthatóan anyázásba kezd. Heves karmozdulatokkal jelzi, hogy mindenki halálra van ítélve. Szinte látom a nyakán kidudorodó összes eret, ahogy megfeszül és kíméletlenül trágár szavakkal illeti a helyzetet.
Csodák csodájára meglendül a sor (persze ezt az anyázós vezetőnek köszönhetjük, mert annyira megijedt minden autós, hogy azonnal és kíméletlenül megindult a sor magától). A Déli pályaudvarnál újabb araszolgatás. Két sáv várakozik egymás mellett. Hirtelen érzékelem, a „bebámul a ló az ablakon” effektust. A mellettem ugyancsak várakozó autós aktívan néz. Mintha állatkertben lennék. Lámpa zöldre vált, kicsit gurulunk előre. Egy újabb átnézős vezetővel találkozom. Már azon gondolkodom, hogy kiszállok és bemutatkozom. Megindul a sor. Végre megérkezem a munkahelyemre.
Úgy gondolom egyértelműen sokat profitáltam abból, hogy ebbe a vicces kampányba kezdtem. Volt szerencsém élőben látni dödöszölős, unott, menő, fülét-melegítő, pofátlan, cigiző, anyázós, átkukkolós vezetőket. És még ki tudja hányféle stílus van. Egy biztos. Megmosolyogtatott és felszabadított mindaz, amit láttam, érzékeltem és hallottam. Köszönöm Budapest! Köszönöm dugó! 🙂
Mit is csinálhat az ember a fővárosi gigadugóban? Hát figyeli a sorstársak viselkedését. Ezt osztom meg mindenkivel.
Legutóbbi hozzászólások