Forrás: Unsplash
Sokat tanultam az elmúlt évben is az emberi kapcsolatokról. Volt ebben örömteli és volt nagyon fájdalmas szembesülés is. Mivel szenvedni nem szeretek, illetve szeretem a környezetemet rendben tudni, ezért arra kényszerítettem magam, hogy leüljek és felrajzoljam a saját szociális hálómat. Soha nem csináltam ilyet, de a csalódások másokban, olyan emberekben, akiket barátaimnak gondoltam, arra sarkallt, hogy ezt tényleg megtegyem. Mi kellett hozzá? Két flipchart papír és vastag filctoll a négy alapszínnel.
Először is összeszedtem azokat az ismérveket, hogy mi zavar/zavart az utóbbi időben és miért az emberi kapcsolataimban. Kirajzolódott elég gyorsan, hogy a barátság szó definícióján kellene elsősorban dolgoznom, értelmeznem, akár újraértelmeznem azt.
A szavak felírásánál döbbentem meg azon, hogy milyen fontossága van a barátságnak az életemben, és hogy ez alatt én mit is értek pontosan.
Fél óra alatt teleírtam a flipchart papírt szavakkal, gondolatokkal. Ezt követően több kategóriára bontottam a barátságot és elkezdtem ezekbe az oszlopokba beleírni a környezetemben lévő embereket. Embereket, akiket a barátaimnak gondolok, embereket, akiket a barátaimnak hittem. Azon embereket, akikben többet láttam, mint kellett volna, és azon embereket is, akiknek többször adtam már lehetőséget egy barátságra, mégsem becsülték meg.
Ahogy töltögettem az oszlopokat, mérges lettem a feladatra. Olyannyira, hogy félbehajtottam a papírt és kitettem a garázsba, hogy látni sem akarom. NEM AKAROM! Két nappal később óhajtottam kimenni érte a garázsba és újra dolgozni az ügyön. Átfutottam újra a gondolatmeneten. Hogy mit láttam két nap után? Tanulságos, kijózanító gondolatokat.
Újra mérges lettem, de most önmagamra.
Miért hagytam, miért nem láttam, miért erőltettem akkor is, amikor belül éreztem, hogy ez nem egyezik az én belső értékrendemmel? Hol tehettem volna többet a másikért, és hol kevesebbet?
Szóval a konzekvenciám az, hogy hagytam magam, hogy csalódjak. Magamnak okoztam, nem más okozta nekem. Hol tartok most? Beraktam a helyére a barátaimat, tudom, hogy mit tennék meg értük bármely körülmények között, továbbá tudom azt is, hogy ők mit tennének meg értem bármikor.
A barátnak hitt embereket távolabb pakoltam és meghatároztam velük szemben a stratégiámat.
Azt hiszem, helyére kerültek a környezetemben lévő emberek. Nincs káosz, nincs félreértés. Tudom, hogy hol és kinek kell nemet mondanom, tudom, hol van a demarkációs vonal adott esetekben. Tisztaság és rend van.
Hogy haragszom-e most a feladatra? NEM! A fájdalmas érzéseket magamnak okoztam, annak minden velejárójával együtt. Egyet biztosan megtanultam: nincs tisztulás fájdalom nélkül! Szóval előre a kitaposott, egyértelmű úton, mert tisztán látni jó .
Ha szeretnéd Te is elkészíteni a saját szociális hálódat, ez segíthet: Kapcsolati háló készítés
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
http://pontblog.hu/portfolio/somhegyi-dori-a-szennyes-szekrenyem-titka/Nem tudok rajzolni…soha nem is tudtam…de egyvalamit most muszáj voltam felrajzolni.
Legutóbbi hozzászólások