Forrás: Pexels

Egy szép napon eldöntöttem, hogy rendet akarok tenni az életemben.  Hogy miért? Mert úgy éreztem, hogy túl nagy a rendetlenség benne. Túl sok az összegyűrve besuvasztott póló, a párosítás nélkül visszadobott zokni, a használat után összehajtogatott,  büdös-gyűrött ruhadarab és még folytathatnám tovább. Tehát fogtam magam – miután fehörpintettem a reggeli kávémat – , és elkezdtem volna kipakolni a saját „szennyes”-szekrényemből…de csak volna, mert az ajtaja egy kicsit beszorult… Ha kívülről nézem a ruhásszekrényemet, akkor egy szép, modern, fehér tükrös bútordarabot látok, amely azt sugallja, ha kinyitom, akkor minden ruhadarab katonás rendben sorakozik mögötte. Legalábbis gondolja vagy feltételezi ezt egy laikus. De egyedül csakis én tudom, hogy mi is van mögötte…..talán.  Beszorult az ajtó, de sikerült kinyitnom… most szembesültem csak a szekrényembe hányt darabok kizúduló mennyiségével. Mit láttam? Sok év elhanyagolt ügyeit, ruhadarabjait, szőnyeg alá söpört problémáit, kidobásra vagy rendrakásra szoruló darabjait. Azok mind ott hevertek összevissza. Összeszedtem minden bátorságomat, és egy mozdulattal lesöpörtem az összes polcról a ruhaneműket a padlóra. Mit láttam a lábam előtt? Amire nem számítottam… egy óriási kupacot: ami az elmúlt év sok-sok szennyese volt. Baráti kapcsolatok, szokások, kudarcok, összetört tükrök, hibák, rossz minták, ki nem mondott mondatok, hazugság, felvállalás és még folytathatnám….

Hosszú ideig törökülésben, a lábamra könyökölve, kezemet az államnak támasztva méregettem a tetemes kupacot. Összeszedtem magam és megfogalmaztam a célomat: ebből a nagy kupacból ki fogom dobni a felesleges darabjaimat, majd utána mindent a helyére rakok. Ahova való. Ergo minden egyes ruhadarabot egyenként átnézek, azokat egyesével körbeforgatva eldöntöm, hogy miért is van itt és mióta. Ennek mentén odavaló-e az életemben vagy sem?  Szóval a lényeg: hogy a múltam és a jelenem elkendőzött, mélyre hányt szennyesei között átlássak, rendszert alkossak, rendet rakjak. Fel kell tennem a kérdéseimet: Hordom-e egyáltalán? Hány év óta hánykolódik a szekrény mélyén? Mióta van ott és van-e szaga? Ha igen, miért van szaga? Be tudom-e azonosítani a szag forrását? Egyáltalán mióta éreztem a szagát, és mi az, amiért nem tettem ellene semmit?

Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért nem voltam elég bátor az elmúlt években, amikor már éreztem, hogy valami „bűzlik”, hogy akkor rakjak rendet? Miért nem láttam meg és vettem erőt nap mint nap, hogy átpakoljam, kidobjam a feleslegesnek vélt ruhadarabokat, kapcsolatokat, szokásokat, hazugságokat? Miért nem voltam képes szembesülni a minden nap rám zúduló szennyes kupaccal? Pedig ott volt, pont minden reggel az orrom előtt. Miért kellett megvárnom, amíg akkora kupac lett belőle, hogy szorult tőle a szekrényajtóm?

Még mindig a kupac előtt ültem és gondolkodtam. Rájöttem, hogy a lényeg nem is abban rejlik, hogy mekkora a kupac, és miért nem tettem meg eddig ezt. Hanem abban, hogy most, a jelenben képes vagyok-e arra, hogy minden erőmet összeszedve hű maradhassak önmagamhoz, az elveimhez, értékeimhez.

A több mint fél napos szennyes-szekrényem leltára ez lett: 2 db 110 literes zsáknyi ruhadarab, melyben ott nyugszanak a páratlan zoknik, elszakadt vagy lukas ruhák, azon ruhadarabok, amiket évek óta nem hordtam, egy-egy már évek óta nem hordott érzelmi ruhadarab, a nem előnyösen álló ruhák, és még sorolhatnám.

Mim van most? Egy viszonylag üresnek tűnő szekrényem, aminek az ajtaja nem szorul már. Kizárólag tiszta ruhák, pólók a pólókhoz, szoknyák a szoknyákhoz, jobb zokni a bal zoknihoz, egyértelműen, átláthatóan, tisztán. Most már tudom, hogy miért olyan fontos a pakolás. Segít tisztázni, rendezni, még ha fájdalmas is. Ez egy felfelé vezető út önmagunkhoz. Önmagamhoz…

Bátorítok Mindenkit, hogy nézzétek meg milyen cuccok vannak begyűrve a szennyes-szekrényeitekbe, és ha tehetitek, mielőbb rakjatok benne rendet, mert megéri ….mégha fájdalmas is.

Ezt a blogbejegyzést a 365letszikra Gondolatébresztő Magazinblog inspirálta (http://365letszikra.hu/).

 

 Hát valami nagyon bűzlött….. ezért kinyitottam a szekrényem ajtaját, és rendet raktam 🙂