Forrás: Pixabay
Nem tartozom azon felnőttek közé, akik már nyár elején azt várják, hogy elkezdődjön a tanítás. Azt gondolom, hogy nyáron lehet igazán ismereteket szerezni, kinyitni egy gyermek szemét a nagyvilágra, könyvet olvasni, moziba járni, és ott vannak a nyaralások, kirándulások és megannyi lehetőség az
örömteli ismeretszerzésre, a látókör bővítésére.
Egy tartalmas nyár után aztán szeptemberben ez az egész kör bezárul, szinte nem marad más, csak az iskola és a tanulás, na és az ezt kísérő stressz. Megkezdődik a felnőttek és gyermekek szorongása…. meg tud-e felelni a követelményeknek? Milyen jegyet hoz haza? Hatványozottan igaz ez a pályaválasztás időszakára. Miközben nézem a kamasz korban járó unokám, unott, kedvetlen arcát amikor hazajön az iskolából, szívem szerint a neves magyar pszichológus szavait idézném neki :
„Sz@rd le az iskolát!”
Én is tudom, hogy az igazán okos gyerek nem kitűnő tanuló, a kreativitás szinte kizárja a színötös bizonyítványt. Azt is tudom, hogy a nagyon jó tanuló gyerekek semmivel nem lesznek boldogabbak, sikeresebbek, mint az okos, de „problémás” hármasok. Hiába tudom, hogy Einstein megbukott matematikából…..de a magyar iskolarendszerben a lazulás nem megengedett ….
Itt a gyerekeknek nem öröm az ismeretszerzés, nem tanulnak játékosan, a rendszerből hiányzik a hibázás lehetősége. Én úgy látom, hogy fásult, megkeseredett tanárok tanítanak kimerült és fásulttá váló gyerekeket.
Ebből az elegyből viszont nem jön ki jó eredmény.
Ha egy gyerek már szeptember első hetében azt hallja, na téged aztán sehová vagy csak egy gyenge gimnáziumba vesznek fel, akkor annak a kamasz gyereknek bizony elmegy a kedve a tanulástól. Kérdem én: ha már azon nem tudunk változtatni, hogy ne napi 8-9 órákat üljenek a gyerekek az iskolapadban,
könyörgöm, legalább motiválni tanuljunk meg, mert az nem kerül pénzbe!
Az általános iskola 7-8. osztályának arról kellene szólnia – ha már a többi nem arról szól -, hogy felkészítse a gyereket az első megmérettetésre. Ne csak tudással vértezze fel, hanem
magabiztos fellépéssel, önmagában, képességeiben vetett hittel és önbizalommal.
Ne azt bizonyítsuk be neki napi szinten, hogy mit nem tud, hanem erősítsük abban, amiben ügyes, amire építkezhet. Engem nagyon elszomorít, amikor örömtelen, gyomorfekélyes, vagy stressz szindrómás tizenéveseket látok, mert meggyőződésem, hogy ennek nem szabadna így lennie.
Hát igen….. én azt várom, hogy vége legyen az iskolának, hogy megmutathassam az unokáimnak, hogyan dolgozik egy fazekas az Őrségben, hogyan élt egy kitelepített család, vagy milyen volt az élet a recski táborban. Hogy elvigyem őket Abdára, ha csak egy rövid szakaszon is, de bejárjuk Radnóti útját. Sétáljunk a Fertő tó partján, beszélgessünk a közelmúlt történelméről, hogy jó könyveket olvassunk, gyönyörködjünk a Budai várban. Hogy közös élményeken keresztül mutassam meg nekik a történelmünket és hogy Petőfi verseket olvassunk a Tisza partján.
Mert ez számít igazán.
TOP10 írásainkat itt nézheted meg!
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
http://pontblog.hu/portfolio/imre-lili-mintak/Magabiztosság, hit, önbizalom – tényleg ez hiányzik az iskolákból?
Legutóbbi hozzászólások