Forrás: Unsplash

Megint egy bölcsesség, ami elgondolkodtat. Miért is? Mert manapság az indulatok, a harag, az ellenségeskedés és a vádaskodás szinte divat lett. Azt vettem észre, hogy a sérelmeinket nem megbeszéljük, nem feldolgozzuk, hanem gyűjtögetjük, és ezzel mérgezzük magunkat és környezetünket.

Ennek a legveszélyesebb formája, ha mindezt elbújtatjuk és úgy teszünk, mintha vádaskodásainkkal valaki mást védenénk. Közben nem vesszük észre, hogy akit védeni akarunk – akit úgymond imádunk és szeretünk -, a nagy védelembe belerokkan. Hogy miért van ez?

Talán azért, mert elfelejtettünk néhány nagyon fontos alapelvet, amire annak idején az én generációmat még megtanították;  a másik ember tiszteletére.

Illetve még egy dolog, ami ebből következik: „ha valamit nem értesz, vagy nem tudsz, akkor kérdezz!” Valahogy elfelejtettünk kérdezni, és főleg elfelejtettük azt a konfliktus megoldási technikát is, amit úgy hívnak, hogy „megbeszélni a problémát”. Persze tudom én, egyszerűbb áskálódni, minden bennünket ért rosszért a másikat okolni. Egyszerűbb posztokon keresztül nyilvánosan gyanúsítgatni, gyermekünket arra tanítani, hogy a mások gyengeségeinek kinevetése, gúnyolása érdem. De kérdem én, mi lesz így a jövő nemzedékéből? Ha erre tanítom a gyerekemet, vagy, ha felelős pedagógusként szemet hunyok e fölött, akkor lehet, hogy mire megöregszem és segítségre lenne szükségem, én is gúnyt, megvetést kapok segítség és támogatás helyett?

Tudom, hogy néha nagyon nehéz odaállni a másik elé, a szemébe nézni és megkérdezni: „Mi bajod van velem?” Talán attól félünk, hogy az illető válaszol és ebből a válaszból kiderülhet, hogy a kialakult helyzetben én sem vagyok ártatlan?  Kiderül, hogy ilyen, vagy olyan okból én is tettem, vagy mondtam „nem szép dolgokat”? Vagy egyszerűen csak akkor érzem jól magam, ha feszültséget kelthetek, ha gyanúsítgathatok, ha támadhatok? Azt gondolom ilyen is van, meg olyan is. Az emberi kapcsolatokban nincsenek örök érvényű igazságok. Az emberi kapcsolatokban emberek vannak, akik néha hibáznak, de ettől emberek, meg attól is, ha be is ismerik azt. Na, ehhez kell igazi emberi nagyság; beismerni, ha én rontottam el valamit, vagy én tartok fenn egy olyan helyzetet, ami már nekem sem jó. 

Kérdezni nem szégyen, és nem gyengeség. Meghallani a válaszban a valódi tartalmat?…… na ehhez kell nyitottság, intelligencia és emberség!

 


Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Mindenhatók?

Máramarosi Gréta: Mindennapi agressziónk

Balassa Rozi: Kommunikációzás?

 Mi a harag? Mikor és mivel fojtjuk meg a másikat? Mit felejtünk el a mai világban? Gréta megmondja.