Forrás: Pixabay

Az a megtiszteltetés érte a Pontblogot, hogy a wmn.hu csapata írásos engedélyt adott arra, hogy a D. Tóth Kriszta által írt Elég. című bejegyzés kétharmadát közzé tegyük a blogoldalunkon. Annyira szívünkből szól az írás és annyira aktuálisnak érezzük, hogy ezért vettük a bátorságot, hogy engedélyt kérjünk. Köszönjük szépen a lehetőséget wmn.hu! A bejegyzést teljes tartalmában itt érhetitek el: Elég. 

“Hetek, sőt, hónapok, de az is lehet, hogy évek óta érzem: valami nincs rendben. 
Nincs rendben az, ahogy egymással vagyunk.

Ahogy szólunk a másikhoz, ahogy nem figyelünk, ahogy túlreagálunk, ahogy odavágunk, ahogy hibáztatunk, ahogy felmentünk, ahogy magyarázzuk a magyarázhatatlant, mentegetjük a menthetetlent, ahogy szemet hunyunk, ahogy szelektálunk.
Ahogy mindent megteszünk azért, hogy csökkentsük a kognitív disszonanciát, amit az eddig ismert rendszereink ledőlése okoz.
Megosztódunk, acsarkodunk, fotelből háborúzunk, „jólmegmondjukneki”, okoskodunk, fröcsögünk, beszólunk, leszólunk, megbélyegzünk, hibát keresünk, kategorizálunk, ellenségeskedünk.

………..

Öklöt rázunk, rádudálunk, középső ujjat mutatunk, korrumpálunk, lefizetünk, mert mindenki csinálja, és különben is, ez nem az. 

……………………..
Fogd be a pofád. 
Ne ugass bele onnan kintről.
Relativizálunk, áldozathibáztatunk, egymásnak esünk, szmájlival tompítunk, bűnbakot keresünk, találunk, kiköpünk oldalra, kezeinket mossuk, felelősséget hárítunk. 
Vagdalkozunk.
Kicsinálunk. 
Megbosszulunk.
Tönkreteszünk.
Erőszakoskodunk. 
Hatalmunk van. Használjuk. Kihasználjuk. 
Visszaélünk.

……………………………..
Rendezünk és rendelkezünk.
………………………….

Gyerekre ordítunk. 
Szülői pofont osztunk.
Ráverünk a fenekére, csak egyszer, hogy megtanulja. 
Mi is kaptunk,rendes ember lett belőlünk. Mégis.
Ugyan már, liberális bullshit. 
Tanulja meg az a gyerek, hogy ki az úr a háznál. 
Büdös kölke.
Amíg az én kenyeremet eszed. 
Nem figyelsz órán? Itt egy tockos. Vonalzóval. Nincs abban semmi. Tisztelet. Mindennél fontosabb.
Ezek a mai fiatalok. A jogaikkal nagyon tisztában vannak, bezzeg a kötelességek. 
Bezzeg.
Nem szólunk, ha fáj. 
Nem szólunk, ha másnak fáj. 
Nem szólunk, ha nincs rendben.
Nem szólunk, ha nem fér bele.
Nem szólunk, ha látjuk.
Nem nézünk oda. 
Nem halljuk meg. 
Nem rajtunk múlik.
Nem tudtunk róla. 
Inkább nem tudunk róla.
Szánkat befogjuk, hallgatunk, csöndben meghúzódunk. 
Csak nehogy valami baj legyen.
Csak éljük túl. 
Semmi más nem számít.
Senki más nem számít.
Elhisszük, hogy ezt érdemli.
Elhisszük, hogy ezt érdemeljük.

Elég.”

 

A fenti írás D. Tóth Kriszta, a wmn.hu főszerkesztőjének írása, melyet ezúton is köszönünk szépen, hogy 2/3 részében publikálhattunk! A teljes bejegyzést itt olvashatjátok: Elég.

A bejegyzés a wmn.hu csapatának engedélye által érhető el itt, de nem teljes tartalmában.