Forrás: Pixabay
Biztosan többen emlékszünk még arra a méltán elhíresült sapkás viccre, hogy a farkas és a róka miért veri meg nyuszikát:
ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!
Napjainkban egyre többször érzem úgy, hogy bárcsak lenne legalább egy félsapkám… bár nem tudom, hogy melyik felemre tenném…. Honnan is jutott eszembe ez a vicc? 10 év után lecseréltem az autómat egy másik, jobb, nagyobb, és fiatalabb típusra. A jobb jelző ugyan ebben a formában elgondolkodtató, hiszen nekem egy percig sem volt gondom az előző autómmal sem. Alaptípus volt az biztos…. na és!? Mindenhova elvitt és sosem hagyott cserben. A városban mindig egyből tudtam vele parkolni, míg más autós helyet keresett a “batárjának”. Fenntartása, szervizelése olcsó volt, hiszen “a mi autónk”. De!!! Én hiába szerettem…..szóval tetszik vagy sem, de utáltak vele az utakon. Szó szerint értelmezve. Megkaptam többször is, hogy miért nem húzok a fenébe ezzel a „szarral”…. hogy „mit tötyögök itt”! Így voltam 10 évig tipikus női vezető, egy „szarral!”
De most nem is olyan rég eljött a nagy nap, hogy 10 év spórolás után autót cseréltünk. Miért? Mert ennyi idő után, szeretett autómnak is “véres lett a torka”. De, ha igazán őszinte akarok lenni, a férjem noszogatásának engedtem, mondván, hogy kicsi már egy családnak, ahol a gyerekek és a csomagok is nagyok. Tehát éljen az új autó! És ekkor az új autó két hetes használatakor hasított belém a felismerés: rájöttem, hogy semmi nem változott… ugyanúgy utált mindenki az utakon!!!! ….Mert mit gondolok, azért, mert ilyenre tellett, mindent megtehetek? Csak úgy megállok? Miért parkolok ilyen lassan, ha ilyen béna vagyok vagy kár egy ekkora autó alám. A torta tetején a hab pedig a „gazdag p.na” elnevezés volt….
Nem is beszélve arról a parkolási esetről, amikor férjem a kocsikulccsal a kezében kiszállt, hogy beszaladjon az onnan 2 méterre lévő pékségbe. Ezt érzékelve (mármint, hogy nincs az autóban a kulcs) az autó lezárta az ajtókat, így kelepcébe kerültem 5 percre. De azt is tudni kell, hogy az új autónk már így is sokkal de sokkal okosabb, mint az az úriember, aki fél perc múlva üvölteni kezdett velem a járdáról, hogy menjek már előrébb, mert ez az ő helye, és miért nézek ilyen bambán? Az fel sem tűnt neki, hogy erre a műveletre ebben a helyzetben az anyósülésen teljesen alkalmatlan vagyok…..
Azon gondolkodtam, hogyan tudnám az autóra kiírni a következőket:
– nem az autó teszi az embert
– spóroltam rá 10 évet
– nem vagyok több
– tisztelj és tisztelni foglak
– egyenlőek vagyunk az úton
– a KRESZ mindenkié
– nem minden nő béna
– a férfiak is bénáznak
Rájöttem, hogy azon az értelmi színvonalon álló embereknek – akik nap mint nap üvöltenek velem -, totálisan felesleges kiírni. Illetve elgondolkodtam még azon is, hogy szabadalmaztatom a félsapkát
azért, hogy színesítsem a nemzetközi közlekedési kultúrát: tehát minden ilyen esetben ki tudjam lógatni az autó ablakán a félsapkát, hogy ne mindig a nemzetközileg használt kézjelzést használjam!
Mert a közlekedésben nincs igazság, csak sok feszült, agresszív ember. Ja, és üzenem a velem üvöltőknek: automata váltós az autóm, így felesleges a „gyorsabban válts b…meg!” mondat .
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
Van olyan élethelyzet, amikor tök mindegy, hogy mit csinálsz. Rozi sztorija pont ilyen :-).
Legutóbbi hozzászólások