Mindenki, köztük én is úgy várjuk a nyarat és ez által a pihenést, mint a Messiást! Mindenki úgy érzi, hogy ez az a lehetőség az életében, amikor végre kifújhatja magát, és elengedheti a problémáit. Nálam már az „elengedheti” kifejezés is kiveri a biztosítékot az elmémben. Miért? Egyszerű. Mert napjaink vezető tanácsa, az

„engedd el!” mondat.

Lehet, hogy körülöttem mindenki idióta, de ezt naponta hallom, és látom, hogy ettől csak feszültebbé válik mindenki. Persze próbáljuk kipihenni, nem foglalkozni vele… És a vége minden esetben ugyanaz: pörgünk, felemésztődünk, túlélünk. De nem baj, itt a nyár…

Olvastam egyszer egy pszichológus fejtegetését, amely rámutatott, hogy ezek a nagyszerű pihenések – amik megtörik a mókuskereket -, mutatnak rá, hogy

mennyire nem működnek a kapcsolatok.

A nyár erre is jó! Tehát elkezdtem figyelni! Hogy mennyi boldog, lassan sült kacsa kinézetű ember nem szól egymáshoz!?!?! Nincs kommunikáció, nincsenek érzelmek, csak rutin van. Sör, hekk, lángos, súlytöbblet, vita, hogy ki menjen a gyerekkel a vízbe…

És ekkor lepörgött, hogy hogyan juthattunk el innen a nyaralás fázisához? Mennyi idő kell, kellene ahhoz, hogy tényleg pihenjünk, helyrepofozzuk, kipihenjük magunkat? Már az is az alap-stressz, hogy összegyűjtsük azt az összeget, amiből nekifutunk a szervezésnek, hogy oda és azt kapjuk, amit szeretnénk. Nem tudom, hogy végiggondolva, ki vallja be, de mindig túlvállalunk, főleg anyagilag! Miért? Mert ez az év nagy dobása, ezután már csak a karácsony vághat agyon minket! Félreteszünk, lefoglalunk, mert végre ez tökéletes lesz! Mi a program? Fürdés, evés, hajókázás egyszer… talán ezzel be is fejezhetjük a programokat! És ami lényeges: az időjárás! Nem, ezen a héten nem lehet rossz idő, akkor mit csinálhatnánk? Miért fizettem?

Nem egyszer láttam törölközőbe bugyolálva családokat a parton, akik várták a napsütést. Inkább megfagytak, mint hogy eltérjenek a nyaralás szellemétől! Láttam őrjöngő apukát, mert az a hülye gyerek, mellesleg az övé, nem hagyja békén! Hallgattam finoman, vagy kevésbé finoman megfogalmazott mondatokat hitvesek súlyára vonatkozóan, a második lángos evése közben. Mindezt úgy, hogy egész évben egymás mellett hajtják álomra fejüket. Lehet, hogy vakok? Most kell megsérteni a társukat? És nincs B-terv! Ha szar az idő, nincs meg a regenerálódás sem. Tehát, hogyan tovább? Mi magyarok pihenni sem tudunk?

Egyszerűen csak sétálni, érezni a másikat, beszélgetni? Igen, belegázolni a jéghideg vízbe, mint régen, amikor minden működött?

Újra átélni azt, amitől csodának láttuk a másikat.

Elfelezni a lángost, mert mi sem vagyunk csúcsformában, a tetejében együtt értük el. Igen, ketten hoztuk össze, fizettük ki, és együtt kellene jól éreznünk magunkat, ha már a költségvetésünk is inog egy darabig. A spontaneitás sokat lendíthet. Csináljunk olyat, amit eddig nem. Biciklizz! Túrázz! Sétálj! És közben tedd le a terhet, és engedd el! És újra működhet. Feltöltődhetünk, és már az ordító gyerek sem zavar, hiszen csak a szüleivel szeretne átélni, megélni egy vissza nem hozható pillanatot. A pihenés nem feltétlenül a kötelező nyaralás, hanem az, hogy pihensz! És ez nem feltétlenül a sok pénz kérdése. Nem a tökéletesség, és drágaság kérdése, hanem a kiengedésé. Melyik és milyen a jó nyaralás? Amikor csak olyat csinálsz, amihez kedved van. Nincs rutin, nincs őrlődés, munka…

Csak mi és akiket szeretünk.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Balassa Rozi: Amikor először ölelt át

Balassa Rozi: Hurrá, nyaralunk!

Füredi Dóri: Labdaérzék nélkül nyaralni