Forrás: Pexels

Az egyik kora reggeli autózásom alkalmával, még kávé nélküli állapotomban rádiót hallgatva döbbentem le azon, hogy nem vagyok trendi. Miért nem? Nem értettem, miért szereljünk fel karcsúsító tükröt, szerezzünk be testformáló fehérneműt, álljunk félprofilba  fotózásnál (a retusálás nagyszerűségéről nem is beszélve). Ezen tűnődve, találkoztam azzal az érzéssel, hogy valószínűleg én nem vagyok rendben. Nem hordok ilyen cuccokat, nem alakítom át a lakásom. Nem teszek azért sem semmit,  hogy egy kis csalással megállapítsam mennyit fogytam, hiszen nagyobb lett a hely a szekrényemben . Ja, és nem szedek csodaszereket, hogy tovább nyúljanak a combjaim, és nem kenek magamra különböző kenceficéket több rétegben. Ezen így túl is lettem volna, amikor egy ballagó, gimnazista ismerősünk, a tökéletesség érdekében, hogyhogy nem, új melleket kért érettségire. Mi a bajom ezzel? Talán nem vagyunk tisztában az előnyeinkkel és a hátrányainkkal? Kérdés: Mit tettünk azért, hogy ne ez legyen a megoldás? Értelmes, egészséges embereket ennyire sérültté hogyan tehet egy művilág?

Kedvesem, amikor meghallotta, hogy miről írok, leszögezte: ”Írd le, hogy már a push up is átverés volt!”Azt gondolom, hogy mindenki másképp szép. Nagyon fontos a külső, kár lenne tagadnunk, de ha csalással vagyunk szépek, tényleg szépek vagyunk? Az én-képünk, mennyire lesz egészséges? Mit közvetítünk a külvilág felé? Az így szerzett boldogság vajon tovább tart-e?

Ha körbenézünk, nem tudjuk megállapítani, hogy ki hány éves, ki a gyerek, és ki idősebb. A tizenéves huszasok korát éljük. Festék, hajfestés, vakolat. Öregített tinik, akik nem élik meg a saját énjük alakulását, fejlődését. Átugorják a gyerekszerelem, a csöndes séták, lángolás nagyszerű érzését. A hiú idősek nem öregszenek, bármilyen áron fiatalok akarnak maradni.

Hol csúsztunk meg? A média is a tökélyről beszél, és mivel sok celebünk is ezt sugallja, már-már természetessé válik. Mi szabhat gátat? A pénz! Nem biztos, hogy nem az jár jól, akinek nincs erre pénze….

A minap kávézás közben két hölgy beszélgetése fogott meg ebben a témában. Amikor az egyikőjük nem éppen kis súlyú lánya próbálta magára erőltetni az S-es méretű elasztán nadrágot.

– Te, a lányod egy kicsit eleresztette magát!

– Nem gáz, kinövi! Ha nem, majd leszívatjuk…

Igen, és felvarratjuk, formáztatjuk… Hol a vége? Az S-es méret akkor sem lesz jó! Mert létezik genetika, chips nélküli élet, netalántán akár a lábon hordott 34.000 Ft-os cipő mozgásra is használható lenne. És talán akkor egy egészséges tini nézhetne velünk szembe….lelkileg és testileg is egyaránt.

 Ez az a téma, amikor az jár jól, akinek nincs pénze…