Forrás: Pixabay

Napjainkban a legegyszerűbb dolog a pénzköltésre, ha beszabadulsz egy plázába. A világ pénzét el tudjuk költeni csomó „nagyon fontos dologra.” Annyiszor hallottam már azt a mondatot, hogy „most ez a divat…”. Minden felesleges vásárlásra tudunk egy megfelelő mondatot kreálni. És nem csak a nők! Egyre több férfi esetében is megjelent ez a szokás, mert ez lett a divat. A trendi kifejezés, már a fiatal férfiak  szájából sem idegen. Tehát férjemet is ebbe a zsákutcába próbáltam terelni. Nem, ő nem az a férfi, aki nem jön el velem…sőt inkább behozza a próbafülkébe a ruhákat, válogat, segít, de csak nekem és nem magának! Na, ezt a tendenciát akartam megtörni. Tehát elindultunk a plázába.

Itt fontos megjegyeznem, hogy 45 év sport minden jelét magán hordja testfelépítése. Kidolgozott vádlik, arányos comb, keskeny csípő, és mi éppen nadrágot kerestünk. Ceruza jelleg kizárva, hiszen nem tini már. Kedvesem szerint ezek inkább harisnya jelzőre hallgatnak, mint nadrágra . Ja és nagyon fontos, hogy mivel harcművészeti ágakban jártas személyről beszélünk, elvárás egy nadrág esetében, hogy rúgni lehessen benne . Jó, akkor irány a kifüggesztett táblázat, amely a boltban eligazít bennünket a különböző nadrágtípusok között. És megtaláltuk: a megfelelő helyen, a megfelelő polcon, színben és méretben egyaránt szóba jöhető nadrágokat. Irány a próbafülke! Boldogan bíztattam őt a próbafülke előtt, hiszen olyan büszke voltam arra, hogy végre próbál (3 db is volt nála).

A fülke előtt várakozva, boldog arccal, előre eltökélve, hogy csak dicsérni fogom, különben egynél feladja , nyögésre lettem figyelmes. Nem gyanakodtam, hiszen sokan voltak, hangosan szólt a zene, beszélgetések, hangfoszlányok keveredtek. Miért pont a kedvesem adná ki ezeket a hangokat? Így utólag ugyan gyanús jelnek kellett volna vennem, hogy egy nadrág felvétele ennyi időt emészt fel, de nem baj, hiszen erre szántuk a délelőttöt.

Mélázásom közben, egy félreismerhetetlen bariton szólt hozzám, ellentmondást nem tűrően: „Itt vagy? Azonnal gyere be!” És ekkor bekövetkezett az a rémálom, amit nőként is egyre nehezebben viselek, így gondolom, hogy neki mit jelenthetett. A próbafülkébe belépve a következő látvány fogadott: drágám térdig letűrt, hangsúlyozom széles szárú farmerbe szorulva – erős verejtékezéssel – könyörgően nézett rám. „Segíts leszedni ezt a sz.rt! És nem próbálok többet! Mindenki tűvádlival él napjainkban? És ne mondd, hogy ez a divat, sz.r.k rá!” Nem mertem röhögni, már csak azért sem mert átéreztem a problémáját, hiszen így járok én is rendszeresen (bár mögöttem csak 30 év aktív sport és mindennapos futás áll, ezért mindig megszorul a vádlimon a nadrág, nem tudom felhúzni a csizmán a cipzárt).

3 perces mutatvány keretén belül, ami felért egy  western-csizmás nadráglevétellel, csak ennyit kérdeztem kedvesemtől: ”és a fenekeden legalább jól állt?” Eltorzuló arc fogadott, majd kitört belőle a röhögés (még szerencse, mert már nehezen uralkodtam az arcizmaimon), ennyit mondott: „Szerinted? Elsőre a bokámon szorult meg, majd a vádlimon….. ki ne találd, hogy mi legyen a harmadik!” Te, lehet, hogy a férfiszabásra most nem készítenek divatot?”

Így ezúton üzennék minden divattal foglalkozó szakembernek: ilyen kínálat és ár mellett, lehet, hogy minden típus megérdemelne egy-egy nadrágot vagy csizmát. És akkor hangsúlyt kaphatna egy kisportolt, nem anorexiás, és nem is túlsúlyos, csak sportos ember. Mert ők is öltözködnek, bármily meglepő.

 

 Divat ide vagy oda, nehéz a sportolók élete….lehet-e normálisan öltözködni egy sportolónak? Kiderül az írásból.