Forrás: Gratisography

Kötődünk… mi emberek sok mindenhez kötődünk. Mi a baj ezzel? Talán semmi, de rémisztő az, hogy főleg a kezdetektől kezdve tárgyakhoz kezdtünk el ragaszkodni. Kütyükhöz, kisebb kütyükhöz és még kisebb, okosabb kütyükhöz. Miért gondoljuk, hogy ezek az izék, helyettesíthetik azokat az emberi dolgokat, amelyek emberré tesznek minket? Egyszerű: mert megszabadít a felelősségtől, a gondoskodástól, a szeretettől, egyenességtől, azaz az EMBERI viselkedéstől! A személyes kapcsolataink egyszerűen megszűnnek, és digitálissá válnak. Nincs arc, nincs tekintet, nincs gesztus, nincs őszinteség. Régebben azt mondtuk; „….ha az igazságot szeretnénk megtudni, akkor légy őszinte és nézz a szemembe!” Az elkapott tekintet, a szemkontaktus hiánya akkor mindent elmondott a másik félről.

Most mi a helyzet? Felelősség nélküli véleménynyilvánítás van minden mennyiségben. Kontroll nélküli, sokszor nyomdafestéket nem tűrő megszólalások. Tényleg ez lesz a jövő kommunikációs csatornája? Idáig butulunk egy fejlődő világban? Felelősség nélkül élni, mások érzéseit figyelmen kívül hagyni, őszintétlennek lenni. Ez viszonylag egyszerű, de akkor mitől vagyunk, leszünk vagy válunk újra emberré? Megmondom! Attól, hogy leülünk és beszélgetünk, figyelünk egymásra! Mosolygunk és egyszerű emberként viselkedünk!

Egyszer a 83 éves nagymamámnak vettünk egy mobilt, mert úgy gondoltuk, hogy ily módon óvjuk, hiszen bármikor elérhetőek leszünk számára…ekkor azt mondta:

  • “Nem tudom, miért vettétek ezt a sz…t, beszélnek benne, de nem tudom hova kell válaszolni, olyan kicsi!”

És igaza volt. A biztonságérzet, azaz a mobiltelefon nem tudta pótolni a velünk töltött időt. Visszagondoltam arra, amikor gyerekkoromban a szemembe nézve meséltek és beszélgettek az „öregek”, mert ez a „csatorna” összeköttetést jelentett mesélő és hallgató között. Igaz volt és élményértékű. Ez hiányzik a mai világból, de nagyon…

Jó lenne újra az emberek szemét látni, egy-egy mosolyból erőt nyerni. Elnézem minden nap a sok leszegett fejet a BKV-n, a felelősség nélküli hozzászólásokat a portálokon…mind-mind a konfrontáció elkerülésének a forrása, az őszinteség hiánya és a felelősség elkerülése. A szörnyű az, hogy soha nem ismerjük meg így az embert, aki mögötte van, mert csak úgy értelmezzük a másikat, ahogy mi akarjuk. Kérdés, hogy jól értelmezzük-e ilyen formán az embereket és megnyilvánulásaikat? Segítek! Hát akkor próbálkozzunk!

Állj szembe azzal, akivel megbeszélnivalód van! És beszélj! Érvelj! Vitatkozz! Mosolyogj, öleld meg, bocsáss meg és élvezd azt, hogy „letettél” egy gondot és emberként viselkedtél! Ez csak így lehet egy emberibb világ!

Mikor beszélgettél utoljára szemtől-szemben? Ha régen, akkor mindenképpen tedd meg!