Velem

    Forrás: www.farbe-licht-design.de

    Az idei nyár csöndje egy lassú és magamba ölelő táncba hívott. Először sokat figyeltem a lábamat, merre is lépdesek. Volt, amikor nem sikerült. Mindezt csöndben, magamba elmélkedve éltem meg. Gondoltam, minden hibás lépésem egy fejlődési lehetőség, ezért minden egyes lépést külön-külön értelmezve, mozdulatonként, újra és újra nézve, átgondolva csináltam tovább. Máshova tettem a lábam, kopogás nélkül, csöndben, befelé figyelve. Majd a lábam után jött a karom. Felemeltem, most már azt is

    megtanultam, hogy mit miért csinálok.

    A kar, ami a mozdulatot uralja, a kézfej és az ujjmozdulatok játéka és mélysége újra csöndre ítéltetett. Néha fájdalmakkal, de csöndre. Ha kellett, jött külső segítség. Jöttek tanárok, tanácsot adtak, hogy kell. Már a fejemet is felemeltem, miközben a fájdalom érzése ott belül marcangolt.  Megtanultam, hogyan kell andalgásból határozott lépéseket, hogyan kell a nem cselekvésből tettrekészséget kovácsolni. Megtanultam, hogy ne a fájdalomra koncentráljak, hanem arra, ami van.

    Önmagamra, az erőforrásaimra.

    Megtapasztaltam, hogy a fejem, a kezem és a lábam hogyan határozza meg a tartásomat vagy fordítva. Megtanulni azt, hogyan kell érinteni a másikat, és hogyan kell elengedni úgy, hogy annak a mozdulatnak, cselekvésnek tisztasága megmaradjon. Hálával gondolok minden egyes tanításra.

    Majd eljött a nap és léptem egy nagyot a reflektorfénybe. Figyeltem és hallgattam. A fájdalom tompult, bár ott mélyen belül még egy ideig itt-ott hírt ad a tanítás….., az eltörött részek megragasztása közbeni érzések.

    A saját táncom elsajátításának tanulsága az, hogy tánc közben tényleg az lehetsz, aki csak akarsz lenni. Mindent elengedhetsz, hiszen önmagad vagy. Mert mersz önmagad lenni, mersz kiállni, vállalni, határozni, döntéseket hozni,

    önmagaddal egységben lenni.

    A lépéseim meghatározó döntéseket takarnak. Erős belső döntéseket, melyeknek mind hatalmas jelentősége van a saját táncomra nézve. Mert ez nemcsak tánc, hanem életforma is, amit belső döntések sorozata zár magába. Magázódós tánc ez, miközben a közelség is megvan benne. Ahogy szereted, ahogy engeded. Szelleme van, amit ha valaki megtanul, egy egyszerű séta is élvezetessé tud válni.

    Alaplépései a tisztelet, a bizalom, a felelősség és az odaadás.

    Egy folyamatosan fejlődő tánc és stílus egyben, ami improvizatív, egyben elengedő és megtartó. Tőlem függ. Kizárólag tőlem és a belőlem áradó figyelemtől.  Mert nem elég, ha kívülről táncolsz, annak belülről is ragyognia kell. Ezért. Tangónak hívják. Ez az én táncom innentől…


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Imre Lili: Az élet pókerasztala

    Somhegyi Dóri: Helló, hívtál, itt vagyok!

    Balassa Rozi: Amikor először ölelt át

    Somhegyi Dóri: Köszi, jól vagyok!

UA-26210419-2