Szövetség

    Forrás: Pexels

    Gyermekkoromban sokat álmodoztam. Általában pár centivel a föld felett jártam, a mi lenne ha…..kérdéskörben éltem le sok-sok évemet. Úgy éreztem, tudom, pontosan tudom mit akarok. Ennek megfelelően mindig különc gyerek voltam, mindig mindent máshogy csináltam, mint mások. Még általános iskolás koromban mondtam ki és írtam le azt, hogy ha felnőtt leszek, nekem Gábor nevű férjem lesz. Álmodoztam nagy esküvőről is. Azt is tudtam, hogy két gyermekem lesz. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan, de tudtam. Megálmodtam azt is, hogy nem vidéken, hanem a fővárosban fogok élni. Akkor még nem tudtam, hogy pontosan miért, de biztos voltam abban, hogy az Astoria környékén fogok dolgozni. Tényleg nincs rá magyarázat. Elképzeltem magamnak egy olyan életet, amiben a férjem a barátom is egyben, akivel órákon keresztül jó beszélgetni, vagy akár csak egymás mellett merengeni az élet jóságán. Olyan életről álmodtam, amiben nem nyűg a munka, hanem egy lelket építő tevékenység. Akkor megfogadtam (talán 12-13 éves lehettem), hogy az álmaimat SOHA nem fogom feladni. Próbáltak erről lebeszélni, sokan nem hittek bennem. De eldöntöttem, hogy küzdeni fogok érte, hiszen ezek az én álmaim, az én elérendő céljaim. Nem másé, csakis az enyém.

    Idén őszi nagytakarítást végeztem a lelkemben, és amikor a gyermekkori álmaimat végig gondoltam, eszembe jutott az, hogy MOST kell megállnom! Mindig azt látom a környezetemben, hogy az emberek az életük során elfelejtenek megállni. Pedig időnként meg kell tudnunk állni, és pihenni, élvezni, egyben megbecsülni mindazt, amit elértünk. Fontos lenne feltenni azokat a kérdéseket is, hogy honnan indultunk, mi az, amitől boldog és kiegyensúlyozott vagyok, és kinek/kiknek köszönhetem ezt.

    Rájöttem, hogy nagyon nehéz írni olyan valakinek, aki nagyon közel áll hozzám, akit nagyon szeretek, akinek sok-sok év alatt minden rezdülését kiismertem. Aki tényleg méltó arra, hogy szeressék. Aki akkor is velem van, amikor egészséges vagy beteg, boldog vagy boldogtalan vagyok. Akivel egyszerűen csak jó lenni, a szó lecsupaszított és nemes értelmében. Akinek engedem, hogy tükröt tartson elém, mert tudom, értem/értünk teszi. Az ő szeme az én tükrömmé vált. Akivel megéltem már mélységet, és ezek a mélységek adtak hozzá mindig ahhoz, akik lehetünk. Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Aki türelmes, megértő, tanító, elfogadó barát. Ha mellette vagyok, megnyugszik a lelkem, azt érzem, hogy megérkeztem. Akinek ugyanaz az ugyanaz. És hogy ki ő? A Férjem.

    Köszönöm a szeretetedet, a barátságodat, a kitartásodat, a szűnni nem akaró hitedet, ami által olyan szövetségesek lehetünk, amilyenről már gyermekkoromban is álmodtam. Köszönöm, az állandó fejlődésedet, a szemléletedet, bizalmadat, az értékrendedet, a pozitív gondolkodásodat, a tenni akarásodat! A Biztonságot, a Szövetséget, a Mély Szeretetet, az Igaz Barátságot! Köszönöm, hogy megvalósítottad a gyermekkori álmaimat!

    Nézzük csak. Gábor nevű férj pipa. Nagy esküvő, két gyerek, pipa. Budapesten élek már 19 éve, ez is pipa. Közvetve és most már közvetlenül is az Astoriához köt a munkám. Ez is pipa. A férjem a barátom is egyben, el tudunk már merengeni az élet jóságán is. Azt gondolom szerencsés ember vagyok. Próbálom felfogni és megbecsülni azt, hogy az élet milyen jó hozzám. Igyekszem viszonozni a szeretetedet és a bizalmadat. Szeretni és szeretve lenni a világ legcsodálatosabb érzése.

    Köszönöm!