Szabadsáááág!

    Forrás: Pexels

    Egy pár hónappal ezelőtt még nem gondoltuk volna a férjemmel, hogy a szabadság szele szinte nap mint nap megérint majd minket. Mi vagy ki kellett ehhez az érzéshez?

    Hát egy kutya.

    Hát kérem szépen a kutya az embernek nemcsak jóbarátja, hanem egészségmegőrzője is egyben testileg és lelkileg egyaránt. Már az elején sejtettük, hogy sokat fogunk sétálni a kutyával….na de hogy ennyit? Naponta sok-sok kilométert megteszünk Lottival, miközben élmények sorozatán megyünk keresztül, természetesen mobiltelefon nélkül!

    Egy régebbi írásomban kerestem azt a fajta szabadság érzését felnőttkorban, amit gyerekkoromban a biciklin ülve éreztem. Azt gondolom, hogy ezt a szabadság érzést most a kutyával való sétálás és élménygyűjtés adja meg. Emellett figyelmet is ad és sok törődést. Ilyenkor nem gondolsz a munkahelyeden ért konfliktusokra, nem gondolsz a gyereknevelési problémákra, nem gondolsz arra, hogy mit csinálsz majd holnap a munkahelyeden.

    Nem fontos,

    hogy mi lesz a vacsora, vagy holnap mit esznek a gyerekek.  Nem fontos, hogy minden ki van-e vasalva, senkit nem érdekel, hogy mennyire van tele a szennyes tartó. Egyszerűen az ajtón kilépve Lottival ez mind mind kitörlődik a fejedből. Ennek van egy jó és egy rossz oldala is. A szabadság érzése annyira feltölt, hogy egyre többet és többet akarsz kint lenni vele a szabadban. Mindeközben pedig a napsütés áldott hatásának köszönhetően jól leégsz vagy lebarnulsz, ezáltal jó színed lesz, tehát olyan mintha külföldön nyaraltál volna :-D. Szóval el tudsz engedni sok görcsöt, túlgondolást. Gyakorlatilag mindent. Ami eddig lekötötte az energiádat, annak jelentősége egyszerre csak eltörpül.

    Rossz oldala az, hogy ennek az érzésnek szinte hatalma van feletted, így akár a munkád rovására is mehet. Nem vagy annyira összeszedett, mint azelőtt. Szóval a kutyás lét olyan, mint az adrenalin.

    Feltölt, még többet és többet akarsz belőle,

    lebegsz is tőle, hihetetlen, de nem akarsz lejönni a „szerről”. Veszély is, hiszen ha a kutya hozzászokik ehhez a sok mozgáshoz, foglalkozáshoz, ő is mindig többet és többet akar belőled.

    Amikor két évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy vajon mi lehet az az élmény vagy mozgásforma, ami azt a bizonyos gyerekkori szabadság érzését adja, akkor a kutyás létre tényleg nem gondoltam. Azt hittem, hogy valami extrém sport fogja elhozni ezt. Azt hiszem, hogy

    szerencsés vagyok,

    hiszen nem mindenkinek adatik meg az, hogy egy gyerekkori jó érzést felnőttkorban újra megkapjon. Ugyanide sorolom a nagymamám levesének az ízét, vagy a szalmakrumpli ropogósságának élményét, a cinkosságok elkövetésekor érzett szívdobogás érzését is.

    Jó érzés, ha valami visszakacsint a múltból. Nektek volt már ilyen érzésetek felnőttkorban?


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Somhegyi Dóri: Az Isten háta mögött kettővel

    Kora Hajnal: Ha elölről kezdhetném az életemet….

    Somhegyi Dóri: Papus