Értéktelenül?

    Forrás: Unsplash

    Újabb projektbe kezdtem. A nemrég kiselejtezett könyveket (amiről korábban be is számoltam), megunt ruhákat, hátizsákokat, iskolatáska rakást most már muszáj volt kezelnem a garázsunkban. Gondoltam, a könyvek tényleg jó állapotúak (mert számunkra már hozzáadott értéket évek óta nem adott), melyek egy része még egyetemi vagy főiskolai tanulmányainkhoz is kellettek. Mivel szeretek jót tenni, így felhívtam a kerületünkhöz tartozó könyvtárat. Meglepően azt a választ kaptam, hogy nekik ugyan nem kell, mert se tárolni nem tudják, se érdeklődés nincs rá, még ingyen sem!?!?!?!

    Korunk tényleg ezt a trendet diktálja? Ennyire nagy a baj? Én úgy nőttem fel, hogy

    a könyvek értékesek,

    már a puszta jelenlétük a nappaliban is pozitív hordozó erővel bír. Mikor ment el a világ egy olyan irányba, hogy a könyv értéktelen, míg a tabletek és a telefonok felértékelődtek?? Visszaemlékszem a gyerekkoromra, amikor a nagyiméknál hosszú ideig álltam és néztem a könyvek gerincét, máig emlékszem az ódon, méltóságteljes illatukra. Sőt, a következő sarkon lakó Feri bácsiéknál külön könyvtár is volt, imádtam oda járni. Ha nem is olvastam, de azoknak

    a könyveknek történetük volt, tisztelet vette őket körül.

    A gondolatkavalkádot követően visszaráztam magam a való világba és feltettem magamnak a kérdést: az unokáink majd mire fognak emlékezni? Mit fognak látni? Lehet, addigra már könyvespolc sem lesz? Tehát nemrég selejteztem ki egy regiment könyvmennyiséget, amelyeket úgy gondoltam, hogy másoknak értékes lehet, hiszen teljesen jó állapotúak. De nem kellett senkinek. Tudjátok mi lett a vége? Mivel nem találtam olyan szervezetet, akik segítettek volna ebben, hát egy nagyobb szelektív hulladékgyűjtő állomáson landoltak….sajnos…

    A másik érthetetlen és furcsa tapasztalásom a megunt ruhákkal, táskákkal és iskolatáskákkal kapcsolatosan volt. Felkerestem a tőlünk nem messze lévő gyermekotthont. Azt a választ kaptam, hogy nincs szükség se a ruhákra, se az iskolatáskákra így szeptember előtt. No az meg hogy lehet? Tudomásul vettem és elköszöntem a telefonban. Megint kérdezem. Milyen világot élünk????

    Hova vigyem a ruhákat? Gyűjtőkonténerbe? – ahonnan tudjuk, hogy a jobb darabok egy jobb turkálóban fognak landolni, ahol eladják? Mint ahogy az is felfoghatatlan, hogy a szelektív hulladékgyűjtő udvarban járva szomorúan és belül tomboló érzésekkel vettem tudomásul, hogy az általam pár napja bevitt könyvek csatasorrendben kiállítva eladók!!!!!!!

    „Miazatyaúristenvanitt?”

    Ha valamit ki akarok dobni, akkor azt azért viszem, hogy ki legyenek dobva és ne legyenek újra hasznosítva. Vagy ha mégis, akkor nem az a minimum, hogy megkérdezik, megtehetik-e? No és akkor most mondom, hogy erre is van már külön „maffia” szakosodva…..no comment.

    Ezek szerint az jár jól, aki csukott szemmel és lehajtott fejjel megy tovább?????…..hiszen egy valamire való jóérzésű embert erre „nevel” ez a rendszer és felfogás??? Nem érzem fair-nek….

    Indítványozom, hogy a szelektív hulladékgyűjtő állomások működjenek úgy,

    mint a GDPR.

    Hadd egyezzek már bele, ha akarom. Ha pedig nem, akkor azt tartsák tiszteletben! De akkor úgy legyen!!!!

    És akkor újra kérdezem egyre hangosabban: milyen világot élünk???? Hol vannak az értékeink? Hol van a tartásunk, a neveltetésünk? ….milyen világot élünk????….


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Balassa Rozi: Egyik legfontosabb erényünk…

    Balassa Rozi: Mi az a szakasz?

    Somhegyi Dóri: Urban legend

     

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: szeptember 2018