Amikor megbukik a valószínűség

    Forrás: Unsplash

    Amikor elterveztük, hogy a házassági évfordulónkat illetve a megismerkedésünk évfordulóját egy erdő melletti pici lakban képzeljük el, ahol a harmónia lakozik, akkor még nem gondoltuk, hogy minden képzeletünket felülmúlja mind a szállás adta élmény, mind az erdő közelsége, mind egy olyan esemény, ami megkoronázta az ittlétünket, így a valószínűségszámításba vetett összes tudásunkat.

    Csend és nyugalom, a harmónia ölelt át minket.

    Ahol az egységélmény hihetetlen gyorsan elér……akár hygge-nak is nevezhetném, ami amúgy is befészkelődött már egy ideje az életünkbe. Világos terek, ahol minden apró-cseprő kis dolognak megvan a helye. Ahol jó lenni. Ahol reggel, amikor kinyitod a szemed, máris a természetben vagy. Amikor kimész a teraszra és leülsz, a csoda nyílik ki a szemeid előtt. Valami gyermeki, valami mesebeli élmény. És engeded, hogy beáramoljon, hogy elkapjon a pillanat.

    Volt, amikor úgy bandukoltunk a természetben, hogy mindketten megjegyeztük…..hosszú percekig nem gondoltuk semmire. Amikor el tudod engedni az órát, a mindennapokat, a munkahelyedet, az embereket, a külső behatásokat. Amikor rájössz, hogy tiszteled magad ezzel is. A hosszú néma percek, a kilátórészeken befogadott csodák…hol ülve, hol állva, hogy elmélázva.

    Soha nem foglalkoztam a buddhizmussal. Azonban a szállásunk ezt az életérzést sugallta. Az egység, a szépség, a befogadás harmóniája. Azt hiszem ezt éltük át. Füstölők illata, egyszerűség és praktikusság, a „pont elég” érzése.

    Ahol minden porcikáddal jó lenni.

    Ezen érzések meg- és átélésekor még nem hittük azt, hogy a harmadik itt töltött napunk alatt megkoronázódik valami. Amikor a valószínűségszámítás alapján is elég nagy differencia jön ki egy találkozás realitására. A második itt töltött napunkon kint ültünk a teraszon. A terasz előtt egy nagy fenyő magasodott. Mindketten szinte egyszerre néztünk felfelé…..a fenyő ágacskái kereszt alakot vettek fel. Már akkor is tudtuk, mert éreztük, hogy ez egy egészen különleges hely, ahol vigyáznak ránk. Mindezt gondoltuk úgy, hogy nem valljuk magunkat vallásos embereknek.

    Majd a harmadik napunkon egy túránkat követően, egyszerre érkeztünk vissza a szállásunkra valakikkel…. egy úriember és egy buddhista láma szállt ki a szállásunk előtt az autóból. Kiderült, hogy az úriember a ház tulaja, aki meg szeretné mutatni a házikót a lámának. Szóval……. kérem, mekkora a valószínűsége annak, hogy pont a ház miliőjének egyik képviselőjével fogunk találkozni? Tegye fel a kezét, aki ezt gondolja!

    És hogy mit gondoltunk azután, miután egy buddhista láma is körbejárta a szállásunkat? Na mit?

    Kérdőjeleket!!!!!

    Tényleg megtörtént ez velünk, hogy egy láma járt abban a házban, ahol mi lakunk pont a házassági évfordulónkat ünnepelve? Érdekes, mert a történet elképesztően szürreális, ugyanakkor felemelő és megerősítő volt valamiben. Pont a házasságba vetett hitünket, és abban a mondásban, hogy „nincsenek véletlenek” erősített meg bennünket.


    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Lindy: Egyszer volt, hol nem volt….

    Somhegyi Dóri: Hygge

    Somhegyi Dóri: Szövetség

    • Category:
    • Client: Somhegyi Dóri
    • When: április 2018