Forrás: Pexels

Gondolkodtatok már azon, hogy úgy vagyunk összerakva, hogy állandóan a jövőbe vágyakozunk? Persze mindig valami másra vágyunk. Azt a fura működést vettem észre, hogy általában mire elérjük azt a „valamit”, utána ugyanoda vágyunk vissza, ahonnan elindultunk. Vagy ami még furább, egyből a jövőbe. Nagyobb autót, tágasabb lakást, egzotikus nyaralást, jobb párkapcsolatot, jobb munkahelyet, több pénzt, mínusz 5 kilót, egy drágább órát vagy táskát akarunk abban a reményben, hogy akkor majd elégedettek leszünk, hogy akkor és ott majd jobb lesz.

Abban a pillanatban, amikor a nagyobb lakást megvesszük, visszaemlékezünk arra, milyen jó is volt a kisebben. Amikor lecseréljük az autónkat, visszasírjuk egy kicsit a kisebbet és komfortosabbat. Feltettem a kérdést, hogy vajon hol van ebben a jelen megelégedettsége? Mit érezünk akkor, amikor átvesszük az új és nagyobb lakás kulcsait? Örömöt? Igen, de csak korlátozott ideig, mert egyből bekapcsol az agyunkba a kisebb és megszokottabb lakás ’feelingje’. Miért nem tudunk akkor és ott megállni és folyamatosan nem arra visszagondolni, hogy az elhatározás óta, mekkora és mennyi lépést tettünk meg azért, hogy elérjük a vágyainkat?

Hogyan kellene megélni a jelent? Fogalmam sincs. Ha visszagondolunk  arra, hogy egész életünkben szeretnénk egy saját lakást, és miután meglesz, időnként visszavágyunk a szülői házba. Szeretnénk elmenni egy extra nyaralásra, és amikor ott töltjük az időnket, hazavágyunk. Szeretnénk egy kihívást jelentő állást, de amikor meglesz, visszavágyunk a korábbi nyugisabb és lazább munkahelyünkre. Szeretnénk gyerekeket és amikor megszületnek, sokszor eszünkbe jut, hogy bárcsak mi is gyerekek lehetnénk. Szeretnénk egy másik élethelyzetben lenni, de mire belekerülünk, már visszavágyunk egy korábbiba.

Szóval kicsit fura, de én is visszavágyok arra a pillanatra, amikor a jövőről álmodoztam. Nem tudom hogyan, de meg kéne tanulnom azt, hogy a vágyott jövőm a mában legyen. Hiszen van lehetőségem arra, hogy az ’itt és most’ számtalan klassz pillanatát meg- és átéljem.  Ennek fontosságát igyekszem a mai naptól egy egész életre az emlékezetembe vésni, azért hogy a mai nap a vágyott jövőmben a visszavágyott múlttá váljon.

 

Ezt a blogbejegyzést a 365letszikra Gondolatébresztő Magazinblog inspirálta (http://365letszikra.hu/).

 Ismerős a közmondás? “Élj a mának.” Megéljük-e a jelent? Érdekes tényfeltárás következik 🙂