Forrás: Unsplash

Ezzel a mondattal indítottak egy-ketten útnak Norvégiába egy jó pár héttel ezelőtt. A norvég kiruccanásunk célja az volt, hogy megcsodálhassuk az északi fényt.

Egyik pillanatról a másikra rövid nadrágból termo nadrágban találtuk magunkat az északi sarkkörön túl. Bármerre jártunk, megbámultak minket…. tudták, hogy turisták vagyunk.  De honnan is? Míg a norvégok havazásban, nulla fokban pulóverben, bokanadrágban és félcipőben járkáltak, addig mi nagykabátban, sálban, sapkában és kesztyűben jelentünk meg mindenhol.

Barangolásaink során utaztunk cable-car-al és utaztunk komppal is, ahol nevetve néztük végig, hogy egy csapatnyi fiatal focista kerget egy varjút a zárt fedélzeten .

Csúszkáltunk hóban, láttunk gatyás-fürjeket (mi legalábbis így neveztük őket el), csodáltunk meg magas fjord hidakat. Sokszor álltunk meg az út szélén a tájat csodálva. Szerintem legalább százszor. Álltunk dugóban egy óra hosszát a fjord egyetlen autóútján, ahol még tájékoztatást is kaptunk, hogy miért állunk és mikor mehetünk tovább. Jártunk hegyekben és fjord alatti alagútban. Láttunk mohás tetejű kis faházakat.

Csodáltunk tájat fotelből nézve órákon át, hangtalanul merengve. Laktunk iglu házban, ahol az összes lámpát lekapcsolva, szinte gyermeki várakozással vártuk az északi fény megjelenését. Először pici zöld háttér, majd egyszer csak megérkezik a jelenség, amely ott táncolt a fejünk felett perceken át.

Ez a megmagyarázhatatlan csoda. Mert ez az.

Soha ennyit nem kémleltem az eget életemben, mint utunk során.

Jártunk Finnországban, ettünk rénszarvas giroszt és rénszarvas chipset. Vettünk finn és norvég kaparós sorsjegyeket, hátha. Álltunk meg autóúton hosszú percekre egy rénszarvas csorda miatt. A rénszarvasok nyugodtan nyalogatták valamilyen oknál fogva az autóutat .

Ittunk gleccser vizet, készítettünk steak-et sörrel a hozzávalók hiánya miatt . Vadásztunk alkoholra az alkoholkorlátozás hazájában . Többször néztem hitetlenkedve, hogy a norvég gyerekek fagylaltot nyalnak a mínusz fokos hidegben.

Jártunk Polar Parkban medvéket, farkasokat, rénszarvasokat látva. Közlekedtünk nagy köveken, óriás sziklákon keresztül azért, hogy gleccser tavat csodáljunk.

Fjordonként értettük meg a változatos időjárás adta lehetőségeket.

Tapostunk mély sárban, keltünk át patakon, volt, hogy ropogott a mély hó a talpunk alatt. Késtünk le kompot a finn időeltolódás miatt .

Volt halálfélelmem, ahol mohás gyökerekbe kapaszkodva, nagyon meredeken kellett felkapaszkodnunk egy turistaútvonalnak nevezett retteneten. Álltunk szikla szélén, ahonnan tisztán láttuk a Jeges-tengert. Laktunk dombon viking házban és laktunk fjord parton is. Jártunk Norvégia leglakottabb településén.

Megtapasztaltuk, hogy a norvég plázák és áruházak hidegek. Nem viccelek. Ott sem fűtenek, 15 foknál nincs több. Tehát ha valaki arra vágyik, hogy a hidegből valami remény folytán felengedjen, mondjon le róla.

Fotóztunk életérzéseket, hangulatokat. De a napjaim egyik fénypontja, azaz a legeslegjobb az a  

Römme Gröt életérzés volt.

Hogy mi is az a Römme Gröt? Egy norvég zabkása. Hosszú időre szimbiózisba kerültem vele . Na szóval ez volt a mi norvég túránk összefoglalója . Aki tudja, csinálja utánunk! Megéri! 🙂 


TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Utazom, hogy egyensúlyban legyek

Füredi Dóri: Hygge

 

Füredi Dóri: Az Isten háta mögött kettővel

Íme a bakancslistás történetem 🙂