75

    Forrás: Pixabay

    75. Azt hiszem ennyi nap van hátra a 40. szülinapomig. Megfogalmazódott bennem, hogy ha valaki majd egyszer megkérdezné, hogy össze tudnám-e foglalni a 40 évemet egy A4-es oldalon, vajon mit írnék az életemről? Csak pár mondatot, vagy hosszú anekdotát? Mik lennének azok az események, történetek, amelyek tényleg leírnak és jellemeznek engem?

    Persze felmerül a kérdés jogosan, hogy tudok-e, képes vagyok-e az életemről egyáltalán egy oldalt írni? Nem könnyű kihívás.

    Sokat gondolkodtam azon is, hogy vajon milyen lehet annak az embernek, aki elmondhatja magáról, hogy már lepörgött az élete egyszer valaminek a hatására? Vajon milyen emlékképek törtek fel benne?

    Fogalmam sincs, hány százalékban emlékeznék a gyermekkoromról, az első 10 vagy akár 18 évemről. Mi a meghatározóbb? Az utóbbi kb. 20 évem vagy vegyesen jelenik meg? Egyáltalán mi számít meghatározó élménynek? Egy öröm, csalódás, pofára esés, jókedvű nevetés, egy kávézás, barátság, egy közlekedési baleset, az első szerelem, kirándulás, esküvő, gyermekszületés, külföldi utazás? Az is kérdés lehet, hogy mennyire tartsak tükröt magamnak? Kíméljem magam vagy rakjam oda a gyerekkori sérüléseimet, sérelmeimet, tanulásaimat, felvállalva önmagam? Egyáltalán kinek szólna, ha leírnám? Önmagamnak vagy másoknak? Ha leírnám mennyi időt adnék magamnak arra, hogy ez a lenyomat önazonos legyen velem?

    Rengeteg kérdés merült fel bennem. A válaszokon gondolkodva viszont rájöttem arra, hogy ez a lenyomat majdnem olyan, mint egy céges küldetés, egy belső hitvallás és egy életrajz keveréke. Egy történet, ami  rólam szól. Ilyen értelmezésben elsősorban nekem kell, hogy szóljon, és ha jó fej vagyok, akkor megosztom másokkal is 😊. Ezért úgy döntöttem, hogy megírom a 40. szülinapomig. Tehát 74 napom van hátra.

    Ha megírtam az enyémet, megosztom Veletek 😊.

    Te megírtad már a saját történeted?