40

     

    Forrás: prefa.hu

    Somhegyi Dóri vagyok. Ma megleptem magam azzal, hogy negyvenéves lettem. 14600 napot éltem eddig. Láttam gyerekeket felnőni, és felnőttet megöregedni. Tekintetek ezreit őrzöm.

    Harmadik gyereknek születtem egy négygyerekes családba. Hívtak Dodának, Dudusnak. Az egyik tesóm 2 hetesen megetetett kiflivel, na így kezdődött. Amióta élek, utálom a gyümölcsöket. Májkrémen és rántott húson nőttem fel.

    Többször mentem világgá, bicikliztem, építettem hangyavárat. Babáztam. Sokat beszéltem. Rúgtam ki lábbal ajtótáblát. Léptem szöges deszkába. Barkácsoltam. Énekeltem kórusban, jártam művészi tornára. A matekot utáltam. Sosem jártam diszkóban. Faltam a könyveket. Fogtam halat. Megtanultam 10 ujjal gépelni. Képes voltam a fülemmel fingani. Imádtam a Tacskó biciklimmel száguldozni. Számomra nem volt lehetetlen.

    Az élet már csak olyan, hogy ha rajzolják, akkor az nyomokat hagy….szóval elváltak a szüleim. Itt tanultam meg, hogy milyen érzés az, ha valami nincs. Ami eddig volt, egyszerre csak eltűnt. Foltozgattam szívemen a repedéseket.

    Balatonfüred után Budapest adott otthont. Dolgoztam a MATÁV-nál, itt ismerkedtem meg a férjemmel. Laktunk Angyalföldön, Óbudán, Pesterzsébeten, végül most Kispesten. Majd megszülettek gyerekeink szépen sorban: előbb Marci, aztán Réka. Életem két legnagyobb ajándékát a férjemtől kaptam: azt, hogy elvett feleségül, és azt, hogy két csodálatos gyerekünk lett. Dolgoztam olyan helyeken, ahonnan az igaz barátaimat kaptam. Azt hiszem életem legfantasztikusabb és legmeghatározóbb élményei a családomhoz és az igaz barátaimhoz kötődnek.

    Mindig az élet tanított. Magamról, majd másokról. 40 év alatt sok megpróbáltatáson mentem keresztül, de megtanultam mi az elengedés, az elfogadás, a szeretet. Újra értelmeztem a tisztelet fogalmát. Megtanultam, miért jó a célkitűzés és a tervezés. Megtanultam, mi az érték, elsősorban ha emberről van szó. Megtanultam, hogy miért fontos a mosoly. Elsősorban másoknak. Sok jó embert ismertem meg, mindenkit máshonnan. Volt olyan is, hogy többen nyújtottak jobb kezet, majd elvették azt. Többször voltam padlón, de mindig felálltam. Negyven év alatt képes lettem hallgatni, meghallgatni, beismerni, felismerni, váltani, változtatni, lépni. Megtanultam tudást átadni, ezzel együtt hatást elérni. Megtanultam küzdeni, odafordulni, figyelemmel lenni. Ekkor határoztam el, hogy azt fogom csinálni, amit szeretek.

    Boldogabb embernek tartom magam, amióta megtapasztaltam, hogy az elvárások nem gazdagítanak, hanem elvesznek. Rájöttem arra is, hogy a türelem pozitív energia, ami inkább boldog várakozás, mint a tenni akarás hiánya. Képessé váltam arra is, hogy csalódást okozzak másnak azért, hogy hű maradhassak önmagamhoz, az értékeimhez.

    Boldog vagyok, hogy legalább negyvenszer annyi okom van örülni, mint egy egyévesnek. Mögöttem van 10 szökőév, negyven lombhullás, negyven hóesés, negyven varázslatos karácsony. Negyven húsvéti nyúl, negyven nyár, a Balaton és a kiserdő illata. Negyven július, negyven szülinapi torta. Azt gondolom, hogy mára a fontos dolgok belülről kipárnázták a szívemet. Újra és újra végig pörgethetem azokat az örök pillanatokat, amik nálam maradtak. Hálás és elégedett vagyok. Ez vagyok én. Sok érték tulajdonosa.

     

    A bejegyzéshez tartozó videót itt tekinthetitek meg 🙂

     

    A bejegyzés egyes részeit Nyulász Viktória versének sorai ihlették.