Máramarosi Gréta: Osztálytalálkozó

Forrás: Cupcake

Eltelt 50 év attól a naptól, amikor mi 42-en elhagytuk az általános iskolát és most megint itt ülünk. Az osztályterem, ami egykor nagynak és tágasnak tűnt, most kicsi. Megilletődve nézzük egymást, akaratlanul is számba véve a szaporodó ősz hajszálakat és a mélyülő ráncokat. Melegség járja át a belsőm, ahogy a 10 éve nem látott osztálytársaimat nézem. Sok a külső változás, de valami nem változott; a szemek ugyanúgy csillognak, mint sok-sok évvel ezelőtt.

És ha már iskola, legyenek feladataink is. Elsőként tegyük próbára a megkopott memóriánkat. Az arcok ismerősek, de a nevek nem jutnak eszünkbe. Nagyokat nevetünk egy–egy „melléfogáson”. Majd érdeklődve hallgatjuk volt tanáraink élményeit, akik megtiszteltek bennünket azzal, hogy elfogadták a meghívásunkat.

Az idő gyorsan repül. Nem telik bele egy óra sem, és már nem a meglett nagymamák és nagypapák ülnek a terített asztalnál, hanem azok a tízegynéhány éves gyerekek, fiúk–lányok, akik 1958-ban közösen indultak el az ismeretszerzés olykor rögös útjain. Az arcok kiszínesednek, a ráncok kisimulnak és hol innen, hol onnan csap fel hangos nevetés, amikor egy-egy régi emléket idézünk fel. Emlékszel amikor……., ugye te is ott voltál amikor együtt főztük a paprikás krumplit?

Igen, mi úttörők is voltunk. Akadályversenyre jártunk, részt vettünk járási torna- és sakkversenyeken. Atletizáltunk, táboroztunk a Bakonyban, népi táncoltunk és felvonultunk május 1-jén. Tábor tüzet  raktunk, énekeltünk, és most ezt a sok-sok élményt megint újra átéljük együtt, az osztályfőnökünkkel. Azzal az emberrel, aki csak 9 évvel idősebb nálunk. Jólesőt nevetünk azon, hogy minden lány szerelmes volt belé, de ő ezzel soha nem élt vissza. Fiatal volt és tanítás mellett szerzett képesítést. Mi tiszteltük, és tiszteljük most is, sok más tanárunkkal együtt, akik tisztességre, a tudás szeretetére tanítottak minket. Sőt! Rengeteg élménnyel ajándékoztak meg bennünket.

Köszönöm ezt a kellemes délutánt a szervezőknek, akik időt és fáradtságot áldoztak azért, hogy arra a pár órára újra gondtalan, vidám gyerekek lehessünk.

Gréta sok év után újra iskolapadba ült. De nem tanulni, hanem találkozni; a volt osztálytársakkal.