Őszi zsongás

    Forrás: Designerpics

    Forrás: Designerpics

    Nekem az ősz, még ha napsütötte is, egy kicsit az elmúlást juttatja eszembe. Néha nemcsak a természet tér nyugovóra, hanem értékes emberi kapcsolatoknak is búcsút kell intenünk.

    Sokan voltunk már úgy, hogy elkezdtünk valamit, amit eleinte nagyon jónak, később már csak jónak, a végén meg kifejezetten rossznak tűnt. Lehetett ez munka, sport, hobbi, szerelem vagy éppen egy barátság. Látszólag nem változott semmi, mégis éreztük, hogy változtatni kell, mert ha nem tesszük, megmérgezzük magunkat és azokat az embereket is, akik körülöttünk élnek és akiket szeretünk. Változtatni nem könnyű, különösen, ha egy hosszú évek óta tartó barátságról van szó.

    Rágjuk a problémát, nézzük innen, nézzük onnan, próbálunk foltozni, megbeszélni, tanácsot kérni, de a lényeg nem változik, a közérzetünk nem lesz jobb. Keressük az okokat, a felelősöket. De ettől sem érezzük jobban magunkat. Kérdéseket teszünk fel magunknak, másoknak, válaszokat is kapunk, de egyik sem megnyugtató és egyik sem oldja igazán a feszültséget. Végül hozunk egy döntést, mert a helyzet, amiben vagyunk elviselhetetlenné vált. Lépni kell, hát lépünk. De a fájdalom, amit a veszteség okoz, még sokáig elkísér. Mert nincs ideális helyzet, maradni lehetetlen, elmenni fáj. Hetek telnek el és még mindig nem tudjuk lezárni a múltat. Még túl elevenen él bennünk a másik ember hiánya, azé az emberé, akit a bizalmunkba fogadtunk, aki részévé vált az életünknek, a mindennapjainknak, aki megtisztelt a barátságával, és akinek mi is bizalmat szavaztunk.

    Ki és mikor rontotta el, hol volt az a pillanat, amikor elkezdtük nem érteni egymást?  Most még nehéz megmondani. Nyilván mind a ketten követtünk el hibákat. Örök érvényű igazság, hogy egy kapcsolatot csak két ember tud elrontani és jóvátenni is. Lehet, hogy az okok a kezdetekben keresendők, nem tisztáztuk eléggé, hogy ebben a baráti kapcsolatban ki mit vállal és ki mit vár a másiktól. De az is lehet, hogy kinőttük egymást, és ezt a pillanatnyi zavart használta ki egy másik személy vagy más, külső erő.

    Életünk során sok emberrel kerülünk közvetlen, meghitt kapcsolatba. Minden egyes ismeretséggel és barátsággal gazdagabbak leszünk, mindegyikből tanulunk valamit, formálódunk és formálunk másokat. Az igaz barátságok egy életen át elkísérnek bennünket és vannak rövidebb, de ugyanolyan értékes kapcsolataink.

    Az elválás okozta sebek idővel begyógyulnak, csak arra kell vigyázni, hogy a szeretet és a másik ember tisztelete ne váljon gyűlöletté. A harag és a szomorúság természetes velejárója a lezárásnak. Tegyünk pontot a végére, de ne tagadjuk meg mindazt, ami szép és jó volt. Tiszteljük meg magunkat és a volt barátunkat is azzal, hogy megőrizzük a szépet, az elkövetett hibáinkból pedig próbáljunk okulni.