Gyermekkoromban mindig irigyeltem azokat a barátaimat, akiknek volt élő nagymamájuk. Tudjátok, olyan igazi nagymama. Ősz hajú, kerekded, mosolygós arcú, türelmes, aki mindig finomakat süt-főz és akit mindig enyhe vaníliaillat leng körül. Sok mesét tud, segít mindenben, akihez oda lehet bújni, ha baj van. Szóval nekem nem volt nagymamám, illetve volt, de már nem élt, sőt … Bővebben: Máramarosi Gréta: Nagymamának lenni