Kék Bálna versus Zöld Elefánt

    Forrás: Pexels

     „Aki megment egy életet, egy világot ment meg!” (Talmud)

    Nem szégyellem bevallani, sokkolt a hír, hogy vannak olyan elvetemült pszichopaták, akik a világhálón keresztül, érzékeny, sérülékeny tiniket vesznek rá öngyilkosságra. Sajnos sikerrel, és mint hallom, már magyar áldozatok is vannak. Korábban nem hallottam erről a rémségről, gondolom sokan mások sem, de most igazán megrémültem, hiszen nekem is vannak kiskorú, a kamaszkor kapujában álló unokáim, akik szintén ki vannak téve annak a veszélynek, hogy egy ilyen elmebeteg, őrült társaság markába kerüljenek. Mert legyünk őszinték, ez az egész jól ki van ám találva és fel van építve. A legszörnyűbb az, hogy a halál, mint jutalom, és mint a bátorság fokmérője szerepel a listán. Az, hogy ennek a próbatételnek már csak a túlvilágról örülhet a kiskorú áldozat, a „játék” kitalálóit és működtetőit nem érdekli. Ki foglalkozik azzal, hogy családok mennek tönkre, mert elveszítik szeretett és óvott gyermeküket?

    És itt álljunk meg, mert van néhány fiatal, két kamaszkorú lány és egy fiú, akik elhatározták, hogy megpróbálnak segíteni ezeknek a bajba jutott gyermekeknek. Néha sikerül lebeszélni őket a csatlakozásról, mert az elején felhívják a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt ez a „jópofa” játék. Sőt, kiálltak a nyilvánosság elé, és ezzel a felnőttek figyelmét is felhívták a veszélyre. És lám, Jocó bácsi is megjelent a színen és kidolgozta a  Zöld Elefánt mozgalmat. Kedvesnek lenni, beszélgetni egy kamasz számára talán nagyobb kihívás, mint horror filmet nézni, vagy jeleket vagdosni a testükbe.

    Jó lenne, ha a Zöld Elefánt legyőzné a Kék Bálnát, de félek, hogy ez nehéz és véres küzdelem lesz. Üzenem a három bátor fiatalnak, ha felnőtt segítségre van szükségük nyugodtan keressenek meg (maramarosi.greta@pontblog.hu). Abban  is bízom, hogy mások is a jó ügy mellé állnak.