Gondolatok a barátságról

    Forrás: Pixabay

    Az utóbbi időben sokszor elgondolkodom azon, hogy megváltozott világunkban mit jelent az a szó, hogy barátság.

    Nekem nagyon sokat! Nem vagyok egy nyitott, barátkozó típus. Kevés embert engedek igazán közel magamhoz.  Az, hogy ki lesz a barátom, az nem tudatos válogatás eredménye, sokkal inkább ösztönös. Mondhatnám azt, hogy a zsigereimben érzem, hogy valaki egy életen keresztül közel fog állni hozzám és kik azok, akik nem. Persze sokféle emberrel találkozom, sokakat meg is kedvelek közülük, de aztán egy idő után kiderül, hogy mégsem vagyunk egymás számára fontosak.

    Mondják, bajban ismerszik meg az igaz barát…én ezzel vitatkoznék, hiszen együtt pityeregni, sopánkodni, szerintem könnyebb…..könnyebb, mint együtt örülni őszintén, irigység nélkül a másik sikerének. Szóval számomra az igaz barát elsősorban őszinte, aki megmondja a véleményét akkor is, ha pontosan tudja, hogy én másképp látom a dolgokat. Szól, ha valamit rosszul csinálok, ha tévedek, nem tart csalhatatlannak. Ha kell, fejemre olvassa a hibáimat, de teszi mindezt úgy, hogy közben pontosan érzem, hogy segíteni akar és a hibáimmal együtt szeret. Nem azért áll mellettem, mert az érdeke úgy kívánja! Nem elvtelenül szajkózza azt, amiről azt gondolja, amit én hallani akarok. Nem bálványoz, nem csinál belőlem mártírt és nem tart tévedhetetlennek. Úgy szeret, ahogy vagyok, a hibáimmal, az erényeimmel, a tudásommal és a tudatlanságommal együtt.

    Az igaz barát nem tolakodó, előtte nem kell szerepet játszanom. Vele fél szavakból is megértjük egymást, mert azonos az értékrendünk. Jogos a kérdés, vannak-e ilyen önzetlen és őszinte emberi kapcsolatok? A válaszom: igen! ha nem is sok, de minden ember életében van egy-két igaz barát. Nekem kb. 3-4 ilyen barátom van. Őrzöm is őket és ápolom a kapcsolatot, mert hiszem, hogy tőlük vagyok talán egy kicsit jobb ember, és talán ők is jobbak lesznek tőlem…számomra ez jelenti a barátságot!