Forrás: Pexels

Forrás: Pexels

Most volt Advent második vasárnapja. Miközben a gyertya lobogó lángját néztem, azon gondolkodtam, kinek, mit jelent az ünnep, illetve egész pontosan azon, hogy nekem mit is jelent.  

Emlékeimben egy nagyon régi karácsonyi kép elevenedett meg, talán nem is egy, hanem több is gyermekkorom ünnepei közül. A készülődés, az izgalom, a várakozás varázslata és az illatok. Amikor a padlóápoló illata keveredett a frissen kisült sütemények, a bejgli, a zserbó, a rántott hal és a fenyőfa illatával.  A szépen megterített asztal, az izgalom, ahogy a csengő hangja megszólalt a szobában, amikor megpillantottuk a csillogó karácsonyfát. Persze voltak ajándékok is, de azok a képek homályosak most már.  Viszont emlékszem  az éjszakákba nyúló közös játékokra, ahogy ültünk az asztalnál és kártyáztunk. Türelmetlenül vártuk hogy kipróbáljuk az új társasjátékokat együtt, a szüleinkkel.

Miközben emlékeim között kutatok arra gondolok, hogy vajon mit tudtam átadni ebből a meghittségből a gyerekeimnek és az unokáimnak? Csak remélni tudom, hogy sikerült valamit. Békés készülődést kívánok mindenkinek!

Ünnepi szösszenet Gréta tollából egy kis elmélkedéssel tűzdelve.