A makadámiadió tej

    Forrás: Google

    Vannak dolgok, amiket egy átlag amerikai sose fog megérteni. Ezek közül a legáltalánosabb abból a tévhitből fakad, miszerint az egész rohadt bolygón minden bolt ugyanazt árulja. Minden szupermarketben ugyanaz van, minden kávézóban ugyanaz van, minden sportbolt ugyanazokat a termékeket árulja, minden város ugyanúgy működik, és mindenhol lehet fizetni dollárral.

    Hát nem!

    Na persze egy kicsit igen is, mert megtámogatja ezt a teóriát az a tény, hogy mindenhol van Mc Donald’s, Subway, Burger King, Starbucks, Apple Store és még sorolhatnám… Aztán fogja magát az amerikai, és felül egy Európa felé tartó gépre… És összedől a világ…😊.

    Azt már tudjuk, hogy itt nincs Frapuccino, mert ez nem egy Starbucks. De ennél sokkal keményebb sztori és ez nem más, mint a makadámiadió tej!

    A makadámiadió tejről annyit érdemes tudni, hogy egyáltalán nem terem minden kert végében. A makadámiadió többnyire Hawaii-ról jön, de a világ számos pontján fellelhető. És drága. Nem hihetetlen mértékben, de azért megkérik az árát. Persze most nagyon divatos, hogy minden magból tejszerű löttyöt kotyvasztanak, de én eddig egyetlen céget találtam, amelyik ezt dobozban árulja is. Lehet neten rendelni, nagyjából 10-15 euróba kerül az egy literes doboz. Plusz még 15-25 euró a szállítási költség. Dobozonként.

    Ami pedig a kávézómat illeti, fontos információ ehhez a sztorihoz, hogy csak 4 féle jegeskávét tartok (többől nem tudnának választani), és ezek között nincs cappuccino. Az ok, hogy a hideg tejet felhabosítani vagy külön géppel kell, vagy kis tejhabosítóval, de azzal helyi viszonylatban időigényes a feladat. Plusz ezeket a dió-mandula-kókusz, meg ehhez hasonló tejeket nem is igazán lehet habosítani, lévén alig van, vagy egyáltalán nincs zsírtartalmuk. Jegeskávéból pedig logisztikai és gazdasági megfontolásból csak kicsi és nagy van, nincs közepes.

    No és akkor a sztorim kezdete:

    Befarol a vásárló, lendületes antréval becsúszik a pultig, és közli:

     Akarok egy nagy lattét makadámiadió tejből!

    Mivel én nem hallottam még ilyesmiről, ezért feltettem a kérdést, hogy elnézést, de miből?

    – Hát makadámiadió tejből! De gyorsan!

    – Elnézést, de itt ilyen nincs, csak tehénalapú tejjel dolgozom.

    – Akkor adjon egy lattét rendes tejből, de ingyen, kompenzációként, amiért nincs makadámiadió tej!

    Én annyira meglepődtem, hogy pár másodperc pislogás után előkaptam a tabletemet, és gyorsan megmutattam az embernek, hogy hol van a legközelebbi Starbucks. Mondtam neki, hogy egy amerikai kávézóban kipróbálhatja a hazait (mármint a makadámiadió tejet), hátha ott adnak neki ingyen kávét. Én pedig munka után bemegyek egy Ferrari szalonba, kérek egy Porsche-t, és ha nincs, akkor majd kérek egy ingyen Ferrarit, kompenzációként, hogy nem tartanak Porsche-t.

    Kocsi-kocsi. Tej-tej.

    Aztán pár hónapra rá beesett kettő csaj. Normálisnak tűntek, nem fogtam gyanút. Pedig itt mindenki gyanús… 😊.

    Az első rendelés:

    – Akarok egy közepes jeges capuccino-t makadámiadió tejből.

    – Sajnálom, de nincs makadámiadió tej, nincs jeges capuccino, és a jegeskávék között nem választható közepes méret, csak kicsi és nagy. Mögöttem a kijelzőkön láthatja a jegeskávé kínálatot – és mutattam is a négy csodálatos opciót.

    A nő továbbra is a forró kávékat nézi, és gyorsan sikerült is választania mást.

    – Akkor akarok egy közepes jeges fehércsokis mokkát makadámiadió tejből.

    – Hölgyem, ismétlem, nincs makadámiadió tej, nincs közepes jegeskávé méret, és ebből a négyből választhat, ha nem forró italt szeretne inni – és ismét nagy karlendítésekkel mutattam az egymás alatt lévő, kiemelt, jól olvasható jegeskávé opciókat.

    Nagy nehezen vett egy jeges lattét, nem kért bele ízesítést. Amint hozzányúlt mondta, hogy ez nem hideg (össze is kevertem neki, és tele volt jégkockákkal), de nem baj, raktam bele még jeget. Akkor mégis kért bele ízt, vaníliát. Megkóstolta, nem finom. Öntöttem neki karamellt is a pohárba, oké elég édes lett. Király, elment 10 perc a napból.

    Most azt hiszitek, hogy csak ennyi? Hát nem, mert a barátnője az egész eseménysort végig asszisztálta, és amikor sorra került boldogan adta le a rendelését:

    • Akarok egy közepes jeges cappuccino-t makadámiadió tejjel!

    Gondolhatjátok, hogy ez kamu, de nem, az amerikaiak tényleg így működnek.

    Nagyon nagy levegőt kellett vennem, majd a következőt mondtam:

    – Nézze, nem azért nem adok közepes jeges cappuccinot makadámiadió tejjel, mert nem akarok, hanem MERT NINCS! Tíz perce mondom, hogy nincs makadámiadió tej, nincs közepes méret a jegeskávék között, és nincs jeges cappuccino. Ott van az árlista, olvasható angol szavakkal, arab számokkal. Én most megyek leülök a vásárlótérben a kanapéra, aztán majd szóljon, ha sikerült valamit választani az ÁRLISTÁRÓL, ha nem, akkor pedig további kellemes napot kívánok.

    Nagy duzzogással akkor kért egy ugyanolyat, amit a barinőjének kreáltam.

    Az amerikaiak az ignoranciát olyan szinten művelik, hogy mi azt elképzelni se tudjuk.

    Járt egy helyen, valószínűleg Hawaii-on, ahol valóban árultak ilyet. Tehát az amerikaiak szerint akkor az egész bolygón lehet kapni, tehát minden sarki kávézóban is. És nem érdekli őket, ha valaki azt mondja, hogy ez nem így van. Otthon Magyarországon akármennyire is befásult arcokkal, fura oldalpillantásokkal, és néha türelmetlenséggel találkoztam, azért ilyet én még sose tapasztaltam, mert mindezek ellenére odafigyelünk arra, hogy mit mond a másik. Ha azt mondja, hogy nincs, akkor nincs. Megértem, hogy a Mc Donald’s nem árul Whoppert, az Auchanban nincs Tesco gazdaságos termék, és az országhatáron túl nincs Túró rudi.

    Pattoghatok én mindenhol, hogy nekem Túró rudi kell, de nincs.

    Ugyanez az effektus azóta lejátszódott még egyszer. Beállt egy elég nagy sor, furcsálltam is, méginkább azt, hogy az első vásárló burrito-t kért marhahússal. Ott állok egy kávégép és egy üvegfalú italhűtő között, mégis honnan a ménkűből adjak én burrito-t? Sorry, nincs, csak kávé meg snack. Aztán a második is rendelt egy burrito-t. Nincs. A harmadik is burrito-t kért. Még mindig nincs. Meg az ötödik is. A hatodiknál fogyott el a türelmem.

    – Hát most mondtam el öt embernek, hogy ez egy kávézó nem árulok burrito-t, nincs marhahússal, de még csirkével sem. Nincs! Ezután pedig beordítottam a sorba: – Akik még esetleg burrito-ért állnak sorba, azokhoz szólok, nagyon figyeljenek, EZ EGY KÁVÉZÓ, ÉS ITT NINCS BURRITO! Tényleg nem árulok burrito-t!

    A sor egy másodperc alatt felszívódott, egyetlen egy ember maradt, egy kedves és jófej törzsvásárlóm, aki látta, hogy az előbb mennyire „kiburritottak”, és csak annyit kérdezett vigyorogva:

    Van már makadámiadió tej? 🙂 


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témájú bejegyzéseinket, továbbá interjúinkat itt olvashatod:

    Coffee Americano: Grand Opening

    Kézilabda – A közös játék öröme

    Jelet hagyni – Feet meet floors in Budapest

    Egy egyszerű vidéki gyerek hitvallása

    Utazom, hogy egyensúlyban legyek

    Az a bizonyos BMW-s interjú

    Na de ki az a Gyuri?

     

    • Category: ,
    • Client: Coffee Americano
    • When: június 2018