Forrás: Pexels

„Volt egyszer”….ezzel az egyszerű mondattal annyi minden kezdődhet: filmek, szerelmek, mesék és megannyi  élmény. És akár egy csapat is… Ennek a pozitív kicsengését senki sem bírálhatja felül. Mert mi is a csapat? Egy célért együtt küzdő, közreműködő, összetartó közösség. Az ősemberek is akkor voltak eredményesek, ha együtt dolgoztak, vadásztak, szabályokat betartva éltek. Kérdés, hogy a csapatnak közösség nélkül van-e értelme?

A sok-sok kis csapat társadalmat teremt. De hol vannak most ezek a kis és jól működő közösségek? Ha találunk ilyet, állva tapsolunk, együtt sírunk és együtt nevetünk velük, ha eredményesek. De mi van akkor, ha nem? Hát igazi hazafiként fordulunk ellenük és felháborítónak tartjuk az eredménytelenségüket. Mit teszünk hozzá? Erre a csend a felelet. Pedig a pillanatnyi eredménytelenség is mi vagyunk, ha rontunk, akkor is ugyanazok vagyunk, mert harcolunk. Mi hiányzik egyre jobban? A tisztelet, az elkötelezettség és a lelkesedés. Mindezek hiányát ráfoghatjuk az időre, a napállásra, a körülményekre.

De vannak csapatok, akik nem adják fel! Akik jól érzik együtt magukat, és egy a céljuk, akik beszélgetnek és tisztelik egymást, mert közös az érdeklődésük. Igen, a korral változunk és új célt, új közösséget találunk. De találunk-e? Napjaink rémisztő jelensége, hogy nem nézünk egymás szemébe, nem köszönünk egymásnak, nem érdeklődünk, de ítélkezünk külső és hirtelen benyomás alapján. Kétségbeejtő, hogy nem csapatot keresünk, hanem posztolunk, ismeretlenül minősítünk, kiteregetünk. Azonosulunk olyan oldalakkal, idézetekkel, amelyekkel régen nem tettünk volna. És mindeközben egyedül vagyunk. Pedig tudom, hogy még nem olyan öreg az a korosztály, aki úttörőként fedezte fel a világot. És nem a vörös nyakkendő hiányzik, nem az a korszak…… hanem a csapat, a játék… az együtt egy célért érzés, a kérdés, hogy „Hogy vagy?”, egy-egy őszinte beszélgetés, önzetlen érdeklődés.

A minap ezt mondta egy számomra nagyon fontos ember: „Alkottunk egy élhetetlen világot magunknak.” Igen, ez a világ érdektelen, felületes és önző. De mivel mi alkottuk ilyennek, nekünk is kell megváltoztatni. Csinálnunk kellene egy nagy és új csapatot, új játékkal, új szabályokkal, közös céllal: sok-sok mosolygós emberi lénnyel.

Mert ne feledjük: „Mert embernek lenni nagy dolog!”

Csapatszellem, csapatjáték – használjuk ezeket a szavakat, de értjük-e mi a csapat pontosan?