Forrás: Pixabay

Ez a kérdés merült fel bennem akkor, amikor egy közeli ismerősöm összetörten vallotta be, hogy véget ért az álomházassága: Gyakorlatilag megtörtség nélkül jelentette be nekem a „bukást?” – mert ő ezt így definiálta ….kudarcnak. Szerinte minden és mindenki pótolható…. Napjainkban minden kidobható és lecserélhető, főleg ha azt vesszük, hogy egy pár éves tévé már öregnek számít. De hova vezet ez gondolkodásmód? Tényleg ennyire egyszerű? Felállok és tovább lépek? Miért van az, hogy mindenki az egyszerűbb utat választja? Miért nem küzdünk? Erre jön a válasz: „Már miért küzdenénk, annyi hal van a Balatonban!”

De tényleg ennyit ér egy kapcsolat? – szegeztem ismerősömnek a kérdést. És vesézni kezdtük….ismerősöm szóhasználatát követve, nevezzük úgy, hogy a „DOLGOT”. Egyből felmerült bennem a kérdés: „Ez csak egy dolog”???? Számomra azok számítanak dolgoknak, melyeket rendszeresen kidobálok, ha nincs rájuk szükségem. De itt most nem dolgokról van szó, hanem egy kapcsolatról, érzelmekről!

Vajon mi változhat meg abban az emberben szinte egy perc alatt, aki semmilyen pozitívumot nem tud mondani arról, akit azelőtt évekig a tenyerén hordozott? Cserélhetőek az érzések???? Csere-szavatosak? És megdöbbentő, de nem az volt a válasz, hogy hibáztam(tunk), hogy küzdeni kellene, hogy le kellene ülnünk beszélgetni – hiszen még mindig az Ő szeme és a mosolya a legszebb – NEM! Hanem az, hogy jön majd egy másik. Aztán majd egy idő után őt is lecseréljük, mint a borotvát vagy a tévét? Döbbenet, de megbizonyosodtam arról, hogy az érzéseink igenis cserélhetőek.

Tudomásul kell venni, hogy minden egyes nap tennünk kellene azért, hogy egy kapcsolat működjön. Ha ezt nem tesszük, akkor mi magunk is gyakorlatilag csak egy lecserélhető tárgy leszünk! És akkor majd ránk mondják, hogy „Te csak egy DOLOG vagy!”.

Vajon hogyan uralkodhatott el a kapcsolatokban ez a fogyasztói felfogás? Hogy lehet, hogy az idősek feleslegesek egy társadalomban? Hogyan fordulhat elő, hogy irányelv lehet a „lecserélni az idősebbet egy fiatalabbra” egy kapcsolatban? Hogyan tud összetartóerő lenni a pénz, a vagyon?

Az együtt átélt élmények, emlékek, boldog pillanatok tesznek minden kapcsolatot fontossá, mássá. Igen, minden pillanatban oda kell figyelni, hogy még a rossz pillanatban is mondjunk egy jó szót! Mert csak a miénk az a pillanat, az a mosoly… És meglepő, de előkerül egy doboz: az első mozijegy, egy parfümös doboz az „őskorból”, az első szerelmeslevél… És már biztosan tudjuk, hogy miért ő a legfontosabb. És sok-sok emlék villan fel, melyeket együtt éltünk át sok éven keresztül.

Kérdem én újra: Cserélhetőek-e a dolgok? A válaszom: Igen! Minden és mindenki cserélhető. De megéri-e lecserélni azt, ami egyedi és nem megismételhető? A lényegtelen dolgoknak nincs doboza, nincs értéke. Ők is kellenek a jellemfejlődéshez, és igen, érthető, ha vége. De azok a dolgok, melyeknek doboza van, nem pótolhatóak, és igenis megér egy-egy beszélgetést. Mert egy kapcsolat nem fogyasztásra való, hanem arra, hogy boldoggá tegyen minket. Szerintem, megéri küzdeni érte!

Hogyan kúsztak be a fogyasztói trendek az emberi kapcsolatokba? Dobjuk ki. De mit vagy kit?