Forrás: Pixabay

Napjaink gyermekeinek mozgáskultúrája feledhetetlen pillanatokat szerez minden mozgást szerető embernek. Nemrégen egy játszótéri padon átlépő 10 év körüli fiúcska ”arconállását” szemlélhettem meg testközelből. Komikus, és elszomorító volt, hogy a legősibb ösztön, miszerint esés közben leteszem a tenyerem, sem működött az esetében. Mivel lábai beakadtak a pad lécei közé, arcon landolt és szülei érkezéséig üvöltve ott is maradt. Megrökönyödésemre apuka száját a következő mondat hagyta el:

  • “Megmondtam anyádnak, hogy ez a játszótér veszélyes, ide sem jövünk többet!”

Könyörgöm, hova mehetne? Mert, ahogy láttam, ez a gyerek mindenhol veszélyben lesz. Persze, biztosan a búra a megoldás! DE hol van a régi felfogás, miszerint „teher alatt nő a pálma”? Megállapítottam, az új korszak neve a „búra alatt, a levegő sem árthat” hozzáállás lesz a nyerő. Ezért gondolom azt, hogy a mozgáskultúra visszaesése sem meglepő. Labdát ne dobj a mostani gyerek felé, mert sikítva behúzza a nyakát. Ne akard, hogy fára másszon, vagy mászókára, mert leeshet, és így tovább. Miért is tanulna meg biciklizni, hiszen balesetveszélyes? Vagy úszni? Merthogy egyre több a víziszonyos? Magasra se menjen, mert hát létezik a tériszony. Ennek hozadéka akkor a mozgásiszony?

Hol van az a szép világ, amikor még versenyeztünk azért, hogy ki teljesít jobb időt, dob nagyobbat? A sportolók, táncosok, akrobaták nem UFÓK lennének, hanem újra példaképek. És nem a gyerekek lettek ügyetlenebbek, hanem a szülők felejtették el, hogy milyen igazán gyereknek lenni. Így jöttek létre a „ne fuss, mert elesel” gyerekek. A ne mozogj, mert megizzadsz és koszos leszel gyerekek, és még sorolhatnánk gyerekek! Én szeretnék sok „hagyj felnőni és tapasztalni gyereket”, ahol a szülő tudja, hogy elsősorban a szeretetével hagyja gyereknek lenni, tapasztalni, így önálló embert faragni a saját gyerekéből.

Ha körülnézek az utcán, döbbenten állapítom meg, hogy baj van. A súllyal és a formával. Egyik sportoló ismerősöm szerint azért jó ez a búra alatti világ, mert biztosítja az állatvilág fennmaradását, mert mindig lesz olyan, akit meg lehet enni, hiszen nem tud elfutni…

 Létezik terpeszállás, kézenállás és hát arconállás is 🙂