Szemét

    Forrás: Unsplash

    Gondolom mindenki tudja mi a szemét fogalma. Viszont azt nagyon sokan nem tudják, hogy ami az egyik embernek szemét, az a másiknak kincs is lehet… legalábbis eddig ezt gondoltam. Nemrég eljött számomra a felismerés, hogy ezt rosszul tudom.

    Szóval egyre többen érzik azt, hogy a szemét kincs. Másnak. Különben mi mással lehetne azt a jelenséget magyarázni, ami minden percben szembejön velünk Budapesten, a védett területeken, kirándulóhelyeken, az utcán és sorolhatnám? Hogy miért?

    Mert sokan érzik úgy, hogy gondoskodniuk kell lakóhelyem kincsesbányaként történő üzemeltetéséről!

    Mert mi a fenével magyarázhatnánk azt a jelenséget, hogy mi egyszerű ott élők, akik régen még hajtottak a „Tiszta udvar, rendes ház” szlogenért, táblácskáért, most minden héten más szemetét szedjük az utcáról?

    A kertbe behajigált sörös dobozokból lassan napkollektort készíthetünk. Az is felmerült már, hogy az utca végébe lerakott autógumikból – ami egyébként természetvédelmi területen van – esetleg paintball-pályát hozunk létre, nem törődve azzal, hogy közben a természet pusztul, hiszen adományozónk boldog, mert nála így tuti rend van!

    Az már meg sem lepett minket egyszerű halandókat, hogy egy komplett ülőgarnitúra díszelgett az utca végében, szemben a csodálatos budai panorámával. Nem kis büszkeséggel említem meg, hogy még a Szabadság-szobor is látszik ebből a nézetből. Az adományozó úgy gondolta valószínűleg, hogy mindenki kényelmes kilátói élményét így alapozhatja meg. Büszke vagyok rá! Az önfeláldozására főleg, hiszen most gondolom új bútort kellett vennie szegénynek. Milyen kellemetlen lehetett, hogy a köz érdekében időt-energiát nem kímélve kihozta hozzánk e becses, enyhén viseltes, foszlóban lévő az 1960-as évek divatját képviselő ülőalkalmatosságát. Sőt arra is odafigyelt, hogy mindezt a gumik mellé helyezze… Gondolom, tette mindezt azért, hogy a gumikat kreatívan virágokkal borítsa be, esetleg muskátlikkal, amelyek majd lágyan omlanak le, eltakarva a kb. 40-50 abroncsot…..

    Ha ez így megy tovább, pályázni fogunk Budapest legkreatívabb kilátója címére.

    Ja hogy nincs ilyen? Hát legyen!

    Különben mi értelme lenne ennek a töménytelen adományozási hullámnak, ami beteríti az országot? A cím elnyerése érdekében szomszédainkkal karöltve – azt a töménytelen használt pelenkát, egy házibuli emlékét megőrző műanyag tányér-evőeszköz kombót, megmaradt étel- ital maradékot (melyet elleptek a rovarok, rágcsálók), illetve egy vitát kiváltó hányást tartalmazó zacskót is – „szívesen” takarítunk el minden mocskot. A baj leginkább a gyakorisággal van! Minden héten van újabb adományozó! Nevezzük most már nevén őket:

    BUNKÓK, akik újra és újra megjelennek.

    Szeretném megemlíteni számukra, hogy van szemetes.

    Sőt! Van INGYENESEN használható szemétlerakó-hely! Van olyan, hogy tisztelet az ott lakóval szemben. Van olyan, hogy rendszeretet. Van olyan, hogy kulturáltság…. És folytathatnám, hogy az a viselkedésforma, hogy mások életét keseríted meg a szemeteddel, az milyen hiányos neveltetésre utal. Amilyen a felnőtt-minta, olyan a gyermeki megnyilvánulás. Már meg sem lep, amikor azt látom, hogy egy kirándulócsoport mocskot hagy maga után, hiszen már nem kell! Persze, hiszen az elkövetkező időben úgy sem jön arra!? Hogy az utcán orrát kifújó ember el is dobja a zsebkendőt!? Hogy a gyorsétteremből távozó menet közben étkező utasok hogyan dobálják ki a szemetet az autóból!? Ja, és a csokipapír sem fér bele a gyerekek zsebébe, feltűnésmentesen csúszik ki a kezükből, és senki sem szól rájuk!?

    Gondolom valakik megunták, hogy állandóan panasszal éltünk ezekkel az egyénekkel szemben, ezért most kamerák lepték el a környéket és láss csodát! Ennyi csuklyát viselő autóst még sosem láttam annak előtte, és mindnek mocskos, olvashatatlan rendszáma van.

    De miért is lepődünk meg ezen? Hiszen már amikor adományozott, akkor is névtelenül tette,

    így a továbbiakban sem szeretné kilétét felfedni, de abszolút jóindulatú tevékenységét sem akarja felfüggeszteni. Pedig mi szeretnénk őket megismerni, mert így csak Szemétként hívhatjuk őket!

    Kedves Csuklyás szemetelők! Ez a tábla készül számotokra (sajnos nem saját ötlet, hiszen több helyen látható):

    „Nem szemétlerakó-hely! Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek meg egyenesen tilos!!!”

    Hátha célba talál az üzenet egyszer….


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Balassa Rozi: A tolerancia napjainkban

    Imre Lili: A szurikáta

    Somhegyi Dóri: Értéktelenül?

    Máramarosi Gréta: Életteret, de kinek?

    • Category:
    • Client: Balassa Rozi
    • When: április 2019