Online oktatás

    Forrás: Unsplash

    Hagyjuk a hátteret! Hát ez is eljött! Nem, nem a kesergés oldaláról közelíteném meg a témát, hiszen az első sokkon túl vagyok, tanárként és anyaként is egyaránt. Szögezzük le először is: nagyon sok pozitív oldala van az online oktatásnak, hiszen a gyerekeim azóta iskolába akarnak járni! Ezt is megéltük! Sőt több információ szerint más gyerekek is így vannak vele. Hogy mi szűnt meg?

    A személyes kontaktus varázsa,

    még akkor is, ha utáltuk az egészet. A magyarázatok, a reflexiók és a személyiséged megmutatása.

    Nekem igazi élmény, amikor egy-egy szülő közli az online térben, hogy

    game over

    nem bírja tovább! Nem a szenvedése miatt, hiszen én is szenvedek, hanem ahogyan teszi azt! Óriási, amikor a mikrofonból elhangzik a b+ kifejezés, amikor a gyerek magyaráz az okos felnőttnek, amikor először hova?, másodjára a mit?, harmadjára a mikorra? negyedjére, a Jézusom? ötödjére, a melyik felületen?  kérdésekkel.

    Az én végső megállapításom az lett: hogy én ehhez

    tök hülye vagyok!

    Mi vagyok én számítógépguru? Elég volt! Azt mondják a kutatók, hogy az igazán intelligens emberek igenis káromkodnak. Hát ez az ország nagyon intelligens, csak digitális analfabéta, velem az élen. Napokat töltöttem azzal, hogy megtanuljam, hogyan kezeljek azonnal egy számítógépet, amit utálok. Tudom ez a jövő, de az utóbbi időben nem hallottam mást, mint ezeket:

    -Hol a p..-be találom?

    -Nem hallom, engem hallanak? (mindezt üvöltve)

    -Hol van az az izé, nem is hasonlít az igazira!

    -Jé, nagyon fáradtnak tűnik, én is így nézek ki?

    -Ne csörömpölj a tányérokkal b…, most kell mosogatni? Nem hall a gyerek!

    -Hülye gyerek nem látod, hogy a bátyád tanul?

    -Feladom én már a kérdést sem értettem!

    És sorolhatnám. De a legnagyobb sztori, hogy gyermekeink kiválóan tudják manipulálni az órákat, úgy, hogy mi bele sem tudunk szólni. Hogy lenémítjuk magunkat, majd hirtelen üvöltünk. Hogy rosszul állítjuk be a kamerát és mindenki látja, hogy mennyi pattanás van az állunkon. Arról nem is beszélve, hogy mekkora kupi van a lakásunkban! Ilyenkor hol vannak a személyiségi jogaink? Hát mi vagyunk mi, Amerika?

    De felvettük a versenyt, mint

    kis ország küzdő harcosai,

    még ha beledöglünk is! És beszarás de nyerni fogunk, de ha nem, akkor is megoldjuk b+…


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod

    Máramarosi Gréta: Lehet így is!!!!!

    A lángra gyúlt lány: A magyar oktatás

    Somhegyi Dóri: Magamutogató

    • Category:
    • Client: Balassa Rozi
    • When: május 2020
UA-26210419-2