NBS!

    Forrás: Unsplash

    Miből áll az NBS? Kémregényből? Kapcsolatokból? Egyszerű tanulságokból? Mi a fenéből tapad meg, kísért ez a három betű??? Kísérteties, hogy minden egyes újabb információ, információközlő vagy csak egy elkapott mondat már ki tudja váltani belőlünk ezt az érzést. Freud visszavezetné szexuális frusztrációra, más kiemelkedő pszichológusunk a gyermekkorunkra, de igazából senki sem tudná elmondani, hogy

    miért jutunk el ideáig.

    Sokszor csalódunk? Lehet! Sokszor átvágnak? Igen! De miért van, hogy a gyermeki bizalom minden csírája eltűnik belőlünk? És miért vágnak át? Miért van a sok félrevezetés? Mit veszítünk el a gyermekkorunkhoz képest? Hogyan fordulhat elő, hogy mindent a negatív irányból közelítünk meg? Lehet, hogy az első negatív löket az, amikor kiderül, hogy nincs fogtündér? Lehet, hogy a mesék világa mégsem arra tanít, hogy mindig a jó nyer? Mit szúrunk el?

    Miért lett ilyen bizalmatlan mindenki? Miért fordulunk ki abból az álmodozó, ábrándozó gyerekből, aki meg akarja váltani a világot? Egyáltalán mikor veszítjük el azt az ártatlanságot, amitől ábrándozó énünk megvalósíthatja önmagát? Az én-kép fontosságát mindenki hangsúlyozza! Milyen én lesz az, amelyik az NBS-en nő fel? Aki semmi mást nem hall, csak azt, hogy taposs! Törj, lépd át! Mert csak így érvényesülhetsz!?

    Hány korosztály fog még úgy felnőni, hogy aki nem törtet, az nem fogja megtalálni magát a világban? Hány ember fogja elveszíteni a hitét, aki igenis

    bízni akar és tenni akar, azért amiben hisz?!

    Elgondolkodtató, hogy hogyan működhet ez a világ így! Állandó összeesküvés elmélettel, a másik állandó figyelésével, ellenőrzésével? Önálló gondolat nélkül, mert az gyanús? Töménytelen fröcsögéssel, ítélkezéssel, vádaskodással és árulással.

    És ahogy írok, egyre jobban értem mi is az NBS lényege.

    Lassan bekúszó paranoia.

    Egyre több személyiség, aki beteg. Teljesen mindegy, hogy milyen hangzatos új kórkép alapján soroljuk be ezeket az embereket egy betegségtípusba, a lényeg, hogy mi tettük ilyenné a környezetünket. Mi hagytuk, hogy bekússzon ez az érzés a sejtjeinkbe, és már-már normálisnak tartjuk ezt! Küzdünk, hogy uraljuk a saját életünket és nem megéljük! Nem élvezzük, hanem szenvedjük! Az agymosás tüneteit mutatjuk. Félünk, szorongunk. És ha egy percre jól érezzük magunkat, ott az érzés, ez is mindjárt elmúlik.

    Kapaszkodunk ezekbe a pillanatokba, és egyedül vagyunk. Tömegben, de egyedül. Nem is értjük, hogy lehetne bízni, hinni, feltétel nélkül szeretni. Mert ha érvényesülni akarsz Ne Bízz Senkiben!


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Balassa Rozi: Felelősségvállalás nélküli élet

    Somhegyi Dóri: Nincs értelme

    Balassa Rozi: A hárítás művészete

    • Category:
    • Client: Balassa Rozi
    • When: május 2020
UA-26210419-2